8. hang

Róm 4,13-25 (Apostol)

Atyámfiai! Az ígéretet, hogy a világ örököse lesz, Ábrahámnak és az ő utódainak nem a törvény közvetítésével adták, hanem a hitből való megigazulás alapján. Ha az örökösök azok, akik a törvényből valók, akkor a hit hiábavaló és az ígéret semmis. Hisz a törvény haragot szül. Ahol ugyanis nincs törvény, ott törvényszegés sincs. Azért hitből, hogy minden kegyelemből legyen, és az ígéret biztos legyen minden utód számára, nemcsak azoknak, akik a törvényből vannak, hanem azoknak is, akik Ábrahám hitéből vannak, aki mindnyájunknak atyja Isten előtt, amint meg van írva: »sok nemzet atyjává rendeltelek«. Ő hitt annak, aki életre kelti a holtakat, és aki nevet ad a nem létezőknek, hogy létezzenek. Ő reménységgel hitt a remény ellenére, így sok nemzet atyja lett, amint megmondták neki: »Annyi lesz a te utódod«. És nem gyengült meg a hitben, holott már majd százesztendős volt, nem gondolt sem életerejét vesztett testére, sem Sára elapadt méhére, és Isten ígéretével szemben sem kételkedett hitetlenkedéssel, hanem megerősödött hitében, s megadta a tiszteletet Istennek abban a teljes meggyőződésben, hogy neki van hatalma megtenni, amit ígért. És ezt számították be neki megigazulásul.
De nemcsak rá vonatkozóan írták meg, hogy beszámították neki, hanem ránk vonatkozóan is, akiknek beszámítják, ha hiszünk abban, aki feltámasztotta halottaiból Jézus Krisztust, a mi Urunkat, akit bűneinkért odaadtak és megigazulásunkért feltámadt.

Mt 7,21-23 (Evangélium)

Így szólt az Úr: „Nem mindenki jut be a mennyek országába, aki mondja nekem: »Uram, Uram!«, csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: »Uram, Uram, vajon nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk-e ördögöket? Vajon nem a te nevedben tettünk annyi csodát?« Akkor kijelentem nekik: »Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok tőlem, ti gonosztevők!«”

Szent Nikéforosz főpap

Nikéfor Konstantinápolyban született jámbor és istenfélő szülőktől. Atyja a szentképek miatt szenvedve, hitvalló lett. Gyermeküket is vallásosán, tiszta életre nevelték. Elsajátította világi és lelki bölcsességet, ékes beszédű szónok volt és mindenki előtt tiszteletben állt. Fényes tehetsége miatt Iréné császárnő udvarában a titkári teendőket gyakorolta. Részt véve a VII. egyetemes zsinaton a szentképek buzgó tisztelőjének mutatkozott. Utána még egy ideig a császári udvarnál maradt, de az udvar légköre nem elégítette ki őt, magányos életre vágyott. Elhagyta a császári udvart és magányos vezeklő életet élt. Erényes élete miatt 806-ban konstantinápolyi pátriárkává választották. Új hivatásában bölcsen kormányozta egyházát, és bátran oltalmazta az igazhitűséget. Örmény Leó császár száműzte őt, mint a szentképek védelmezőjét, de Krisztus jó pásztora igaz tanításaival a száműzetésben sem szűnt meg lelki nyáját vezetni. Száműzve halt meg 826-ban.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!