2. hang

Róm 11,25-36 (Apostol)

Atyámfiai! Nem akarom, hogy saját bölcsességetekre hagyatkozzatok, és meg ne ismerjétek azt a titkot, hogy a vakság Izraelben csak részlegesen következett be, addig, amíg a pogányok összessége be nem lép, s így majd egész Izrael üdvözül, amint meg van írva:
»Eljön a Szabadító Sionból,
és elfordítja Jákobtól a gonoszságot.
S ez lesz velük a szövetségem,
amikor elveszem a bűneiket«.
Ők az evangéliumot tekintve ellenségek ugyan a ti javatokra; a kiválasztottságot tekintve azonban igen kedvesek az ősök kedvéért. Isten ugyanis nem bánja meg adományait és hívását. Hiszen ahogyan egykor ti nem hallgattatok Isten szavára, most azonban irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségük miatt: ugyanúgy ők most engedetlenek az irántatok megnyilvánult irgalmasság miatt, hogy azután ők is irgalmasságot nyerjenek. Isten ugyanis mindenkit engedetlenség alá helyezett, hogy mindenkin könyörüljön.
Milyen nagy a mélysége Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mennyire megfoghatatlanok az ő ítéletei, és kifürkészhetetlenek az ő útjai!
Mert ki ismerte az Úr gondolatát?
Vagy ki volt az ő tanácsadója?
Vagy ki adott előbb neki,
hogy vissza kellene fizetnie?
Mert minden belőle, általa és érte van. Dicsőség neki mindörökké. Amen.

Mt 12,1-8 (Evangélium)

Abban az időben Jézusnak egy szombati napon vetések között vezetett az útja. Tanítványai megéheztek, ezért tépdesni kezdték a kalászokat, és eszegették. Ezt látva a farizeusok szóvá tették: „Nézd, a tanítványaid olyat tesznek, amit szombaton nem szabad tenni!” Erre így felelt: „Nem olvastátok-e, mit tett Dávid is, amikor társaival megéhezett? Bement az Isten házába, és megette a fölajánlott kenyereket, amelyeket sem neki, sem társainak nem volt szabad megennie, hanem csak a papoknak. Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy szombatonként a papok a templomban megszegik a szombati tilalmat, mégsem vétkeznek? Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha tudnátok, mit jelent: »Irgalmasságot akarok, nem pedig áldozatot«, nem ítélnétek el a vétleneket. Az Emberfia ura a szombatnak is!”

Szent Leontin és vértanútársai

Veszpazián császár uralkodása alatt (70-79) Rómában, egy kegyetlen, keresztényeket gyűlölő szenátor: Adorján, meghatalmazást kapott a császártól, hogy Fönícia területen a keresztényeket felkutassa és megölje. A föníciai Tripoliszban élt Leontin, aki születésére nézve görög volt, mint hadvezér szolgált a császári hadseregben. Értelmes ember és a könyvek ismeretében bölcs, tiszta életű és a szegények iránt irgalmas, és az idegenek befogadásában is kitűnő volt. Az üldözések idején Hypát tribunus és társa Theodul, Tripoliszba mentek, hogy elfogják Leontint. Leóntin mindkettőjüket Krisztus hitére térítette. Amikor rövidesen Tripoliszba érkezett Adorján szenátor, hitükért mindhármukat kínzások alá vetette. Hypát és Theódul kard által lettek vértanúk, Leontin, pedig még a kínzások között meghalt.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!