6. hang

1Kor 10,28-11,8 (Apostol)

Atyámfiai! Ha valaki azt mondja nektek: »Ez a bálványok áldozatából való«, ne egyétek meg amiatt, aki azt jelentette, és a lelkiismeret miatt; nem a te lelkiismeretedet értem ezen, hanem a másikét. Mert miért ítélje meg az én szabadságomat másnak a lelkiismerete? Ha én hálaadással étkezem, miért káromoljon engem valaki azért, amiért hálát adok?
Tehát akár esztek, akár isztok, akár bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek. Ne legyetek botránkoztatására se zsidóknak, se görögöknek, se Isten egyházának; ahogy én is mindenben mindenkinek kedvére járok, nem azt keresve, ami nekem hasznos, hanem ami a többieknek, hogy üdvözüljenek.
Legyetek az én követőim, amint én is Krisztus követője vagyok.
Dicsérlek titeket, hogy mindenben megemlékeztek rólam, és megtartjátok a hagyományokat, úgy ahogy átadtam nektek. Szeretném azonban, ha tudnátok, hogy minden férfinek feje Krisztus, az asszonynak feje pedig a férfi, Krisztusnak feje pedig az Isten. Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére; de minden asszony is, aki födetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szégent hoz a fejére: mert az ugyanaz, mintha megnyírták volna. Mert ha nem födi be fejét az asszony, vágassa le a haját; ha pedig szégyenletes dolog az asszonynak, hogy haját levágassa vagy leborotváltassa, födje be fejét.
A férfinak nem kell befödnie fejét, mert ő az Isten képmása és dicsősége, az asszony azonban a férfi dicsősége. Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból.

Mt 16,24-28 (Evangélium)

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt. Mert mi haszna van abból az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelke kárt vall? Vagy mit adhat az ember cserébe lelkéért? Eljön ugyanis az Emberfia Atyja dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet kinek-kinek tettei szerint. Bizony, mondom nektek: vannak az itt állók között egyesek, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön Országában.”

Szent Cirják és Julitta vértanúk

Julitta Ikoniumba való gazdag özvegyasszony volt. Amikor Dióklécián császár rendeletére szülővárosában üldözni kezdték a keresztényeket, három éves fiával Cirjékkel együtt elmenekült. Tarzusban azonban a kormányzó elé vitték mint keresztényt. Mivel nem akart áldozni a bálványoknak, megostorozták. Kisfia ezt látva folyton anyja után kiáltott. A pogány kormányzó próbálta hízelgéssel megnyugtatni, de nem tudta. Erre lelökte a márványlépcsőn. A kisgyermeknek szétloccsant a feje. A kínokat szenvedő anya hálát adott Istennek, hogy gyermeke hamarabb lett vértanú mint ő. Az anyát tovább kinozták. Felfüggesztették, éles vassal szaggatták testét, sebeire forró szurkot öntöttek, végül 305-ben lefejezték.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!