7. hang

1Kor 14,6-19 (Apostol)

Atyámfiai! Ha hozzátok érkezném és nyelveken szólnék, mit használnék nektek, ha nem szólnék hozzátok kinyilatkoztatásban vagy ismeretben, prófétálásban vagy tanításban? Hiszen az élettelen hangszerek is, akár fuvola, akár citera, ha nem adnak megkülönböztethető hangokat, hogyan lehet megismerni a fuvolázást vagy a citerázást? És ha a trombita bizonytalan hangot ad, ki fog harcra készülődni? Így ti is, ha a nyelveken való beszéléskor világos beszédet nem mondtok, hogyan fogják megérteni, hogy mit beszéltek? Csak a levegőbe beszéltek. Oly sokféle nyelv van ezen a világon, és egy sem érthetetlen. Ha tehát nem ismerem a szónak jelentését, idegen leszek annak, aki beszél, és a beszélő is idegen lesz nekem.
Így ti is, mivel lelki adományokra törekedtek, azon legyetek, hogy az egyház épülésére gazdagodjatok. Éppen ezért, aki nyelveken beszél, imádkozzék, hogy meg is magyarázza. Mert ha nyelveken imádkozom, lelkem imádkozik, de értelmem gyümölcstelen. Mi következik ebből? Imádkozzam lélekben, de imádkozzam értelemmel is; énekeljek lélekben, de énekeljek értelemmel is. Különben, ha csak lélekben mondasz hálaadást, az ott levő avatatlan miképpen mondja rá hálaadásodra »Amen!«, mikor nem tudja, hogy mit beszélsz? Mert te ugyan szépen adsz hálát, de a másik nem épül rajta. Hálát adok az Istennek, hogy valamennyiőtöknél jobban beszélek nyelveken; de az egyházban inkább akarok öt szót mondani értelmemmel, hogy másokat is oktassak, mint tízezer szót nyelveken.

1Kor 9,2b-12 (Apostol)

Atyámfiai! Az én apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban. Ez az én védekezésem azok előtt, akik kérdőre vonnak engem. Vajon nincs jogunk enni és inni? Vajon nincs jogunk asszonytestvért magunkkal vinni, mint a többi apostol, az Úr testvérei és Kéfás? Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk arra, hogy ne dolgozzunk?
Ki katonáskodik a saját zsoldján? Ki ültet szőlőt és nem eszik annak gyümölcséből? Vagy ki legeltet nyájat és nem élvezi a nyáj tejét? Vajon emberi módon mondom ezeket? Avagy nem ugyanezt mondja a törvény is? Mert írva van Mózes törvényében: »Ne kösd be a nyomtató ökör száját«. Vajon az ökrökre van gondja Istennek? Vagy nem inkább miértünk mondja ezt? De bizony értünk írták meg, hogy aki szánt, reménységben szántson, és aki csépel, abban a reményben csépeljen, hogy része lesz a termésben. Ha mi nektek lelki javakat vetettünk, nagy dolog-e, ha anyagi javaitokat aratjuk? Ha mások részesülnek a ti javaitokból, miért nem sokkal inkább mi? De nem éltünk ezzel a hatalommal, hanem mindent eltűrünk, hogy akadályt ne gördítsünk Krisztus evangéliumának.

Mt 20,17-28 (Evangélium)

Abban az időben Jézus Jeruzsálembe menet külön maga mellé vette a tizenkét tanítványt, és útközben ezt mondta nekik: „Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, és átadják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és keresztre feszítsék, de harmadnap feltámad.” Akkor odament hozzá a Zebedeus-fiak anyja a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit akarsz?” Ő így felelt: „Mondd, hogy e két fiam közül az egyik jobbod, a másik balod felől üljön országodban.” Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Készek vagytok-e rá, hogy igyatok a kehelyből, amelyből majd én iszom, vagy hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek?” Ők így feleltek: „Készek vagyunk.” Jézus így folytatta: „A kelyhemből ugyan ti is isztok, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni. De azt megadni, hogy a jobbomon és bal oldalamon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azokat illeti, akiknek Atyám készítette.” A többi tíz ennek hallatára megneheztelt a két testvérre. Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei zsarnokoskodnak népük felett, a nagyok meg hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen, hanem aki köztetek naggyá akar lenni, legyen a szolgátok, és aki köztetek első akar lenni, legyen rabszolgátok. Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Lk 8,1-3 (Evangélium)

Abban az időben Jézus bejárta a városokat és a falvakat, tanított és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a betegségekből meggyógyított: a magdalainak hívott Mária, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának a felesége, valamint Zsuzsanna és sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róluk.

Szent Mária Magdolna társapostol

Mária a galileai tenger mellől. Magdalából származott. Amikor Jézusról hallott. Hozzá csatlakozott. Jézus 7 tisztátalan lelket űzött ki belőle, ez teljesen Jézushoz kötötte. Mindenütt Jézussal járt. Nem hagyta el őt a keresztre feszítéskor sem, távolról állva figyelte az eseményeket. Nagypénteken este ő is segédkezett Jézus holttestének eltemetésében. Húsvét hajnalban a nagy jutalmat azzal kapta meg Jézustól, hogy a feltámadt Jézus először neki mutatkozott meg a Getszemáni kertben ő is a kenethozó asszonyokhoz tartozott, akik el akarták végezni Jézus holttestének ismételt bekenését a nagypénteki sietség után. Jézus mennybemenetele után életéről semmi biztosat nem tudunk. A hagyomány szerint ő is részt vett az evangélium hirdetésében. Ezért nevezik társapostolnak. Egy hagyomány szerint Rómába a császár elé is eljutott, hirdetve neki Krisztus feltámadását. Talán Efezusban fejezte be életet.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!