8. hang

2Kor 1,1-7 (Apostol)

Atyámfiai! Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér, Isten korintusi egyházának, valamint az összes szenteknek, akik egész Achajában vannak: Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
Áldott legyen Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden szorongatásunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik bármiféle szorongatásban vannak, azzal a vigasztalással, amellyel Isten minket is megvigasztal. Mert amint bőven van részünk Krisztus szenvedéseiben, úgy bőven van részünk Krisztus által a vigasztalásban is. Ha szorongatást szenvedünk, az a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha pedig vigasztalásban van részünk, az is a ti megvigasztalásotokért van, amely erőt ad ugyanazoknak a szenvedéseknek az elviselésére, melyeket mi is szenvedünk. Szilárd a reménységünk titeket illetően, mert tudjuk, hogy amint társaink vagytok a szenvedésekben, úgy társaink lesztek a vigasztalásban is.

Mt 21,43-46 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan nép kapja meg, amely megtermi annak gyümölcseit. És aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ráesik, azt szétmorzsolja.” Jézus példabeszédeit hallva a főpapok és az írástudók megértették, hogy róluk beszélt. Keresték az alkalmat, hogy elfogják, de féltek a népsokaságtól, mert az prófétának tartotta.

Szent Kallinikosz vértanú

Kallinikosz Kilikiából származott. Szülei istenfélelemben és keresztény vallásban nevelték. Miután felnőtt, szomorúan látta, hogy az emberek sokasága az élettelen bálványokban hisz és azokat imádja. Elhatározta, hogy terjeszteni fogja a keresztény hitet. Megfordult sok városban és helységben, hirdette Jézust és sok pogányt nyert meg a keresztény hitnek. Ankyra városában is ezt tette, amíg a pogányok el nem fogták és át nem adták az ádáz keresztényüldöző Sacerdonus helytartónak. A helytartó, ruhátlanul megverette, majd testébe vasszögeket veretett. Aztán éles szögekkel kivert vascipőbe dugták lábait és a messzire levő Gangrába vezették. Kallinik út közben is folytatta térítő tevékenységét. Július lévén és nagy forróság, a katonák is, a lovak is eltikkadtak, de sehol sem volt víz, amiből ihattak volna. Kallinik imái hatására azonban csodás módon vízre leltek. Felüdülve, tovább folytatták útjukat. Gangrába érve sajnálták megmentőjükét tüzes kemencébe dobni. Kallinik maga lépett derűsen a tüzes kemencébe, s adta át lelkét Krisztusnak. Sértetlenül maradt holttestét a hívek temették el. Vértanúsága ideje pontosan nem ismert, de a nikeai Szt. Theodoté szerint Diocletianus alatt történt a IV. sz. elején.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!