8. hang
Atyámfiai! Ez a mi dicsekvésünk: lelkiismeretünknek az a bizonysága, hogy egyszerű módon és istenes őszinteséggel, nem testi bölcsességben, hanem Isten kegyelmével jártunk a világon, kiváltképpen pedig nálatok. Ugyanis nem írunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is értetek; remélem, hogy teljesen meg fogjátok érteni, mint ahogy részben meg is értettetek minket, hogy mi a ti dicsekvésetek vagyunk, ugyanúgy ahogy ti is a miénk, a mi Urunk Jézus napján.
Ezzel a bizalommal akartam a múltkor hozzátok menni, hogy másodízben legyen részetek a kegyelemben, és aztán tőletek átmenni Makedóniába, és Makedóniából ismét visszatérni hozzátok, hogy ti kísérjetek el Júdeába. Amikor tehát ezt akartam, könnyelmű voltam-e? Avagy amit tervezek, test szerint tervezem, úgy hogy nálam az »Igen, igen« egyben »Nem, nem« is? Isten hűségére mondom, beszédünkben, melyet hozzátok intéztünk, nincs: »Igen« is meg »Nem« is. Ugyanis Isten Fia, Jézus Krisztus, akit köztetek hirdettünk, én, Szilvánusz és Timóteus, nem volt »Igen« is meg »Nem« is, hanem az Igen valósult meg benne. Mert ahány ígérete csak van Istennek, mind »Igen» lett őbenne; ezért az »Amen« is általa hangzik fel részünkről az Isten dicsőségére.
Abban az időben szadduceusok mentek Jézushoz, akik úgy tartották, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt: „Mester, Mózes azt mondta, hogy ha valaki gyermektelenül hal meg, a testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének. Volt nálunk hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt. Mivel nem volt gyermeke, feleségét a testvérére hagyta. Ugyanez történt a másodikkal, majd a harmadikkal is, egészen a hetedikig. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor tehát a hét közül vajon melyiknek a felesége lesz az asszony? Hiszen mindegyiké volt.” Jézus így válaszolt nekik: „Tévedtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát. Mert a feltámadáskor nem nősülnek, nem is mennek férjhez, hanem olyanok, mint Isten angyalai a mennyben. A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott nektek: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene«? Az Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké.” Amikor a sokaság ezt hallotta, elámult tanításán.
Szent Szilás és apostoltársai
Szent Szilás apostol a jeruzsálemi közösség tekintélyes tagja volt. Az apostoli zsinat után a zsinati határozattal Antiochiába küldték (Ap.Csel 15, 22). Szent Pálnak volt útitársa majd fogolytársa. Korintusban volt püspök, ott is halt meg. A többiek is a 70 apostol közé tartoztak. Szilvánosz Péter és Pál apostolnak volt útitársa, majd a makedóniai Thesszaloniki városának volt püspöke, és a hagyomány szerint sok fáradság után ott is lett a hit vértanúja. Kreszcensz apostol szintén szent Pál munkatársa volt. A 2 Tim. 4, 10-ben azt olvassuk róla, hogy Galáciába ment. Később eljutott Galliába, és Viennába (a mai Bécs) ahol egyik tanítványát, Zakariást szentelte püspökké. Galliába visszatérve Traianus császár alatt szenvedett vértanúságot. Szent Epenetusz pogányból lett keresztény volt Rómában. Valószínűleg Efezusban lett hívővé. Szent Pál Ázsia zsengéjének nevezte (Róm. 16, 6.). Karthágó püspöke volt.
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR
VISSZA A TETEJÉRE