3. hang

2Kor 10,7b-18 (Apostol)

Atyámfiai! Nézzétek, ami a szemetek előtt van! Ha valaki azzal biztatja magát, hogy Krisztusé, gondolja meg magában azt is, hogy amint ő Krisztusé, úgy mi is. Mert még ha kissé többet is találnék dicsekedni hatalmunkkal, melyet az Úr építésetekre, és nem romlásotokra adott, nem vallanék szégyent. De nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy csak rémítelek titeket a levelekkel. Mert »A levelek ugyan - úgy mondják, - súlyosak és erősek, testi megjelenése azonban erőtlen, és beszéde gyarló.« Gondolja az ilyen, hogy amilyenek távollétünkben vagyunk leveleinkben, szóval, olyanok leszünk ottlétünkkor is, tettel.
Mert mi nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik önmagukat ajánlják; de oktalanul viselkednek, hiszen önmagukhoz mérik és önmagukhoz hasonlítják magukat. Mi pedig nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem annak a hatáskörnek a mértéke szerint, melyet Isten jelölt ki számunkra, hogy hozzátok is eljussunk. Mert mi nem terjeszkedümk módfelett, mintha nem jutottunk volna el hozzátok; mert hozzátok is eljutottunk Krisztus evangéliumával. Nem dicsekszünk mértéktelenül mások munkájával, de megvan a reményünk, hogy ha hitetek növekedni fog, bőséges megbecsülésben lesz részünk köztetek a mi hatáskörünkben. Akkor a rajtatok túl levő területeken is hirdetni fogjuk az evangéliumot, anélkül, hogy idegen hatáskörben a már elvégzett munkával dicsekednénk.
Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék; mert nem az a megbízható, aki önmagát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.

Mk 3,28-35 (Evangélium)

Így szólt az Úr: „Bizony, mondom nektek, hogy minden bűn és minden káromló szó, amit csak kiejtenek az emberek fiai a szájukon, bocsánatot nyer. De aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot mindörökké, hanem örök ítéletre méltó.” Mert ezt mondták róla: „Tisztátalan lélek van benne.” Amikor anyja és rokonai odaértek, kint maradtak, beküldtek érte, és hívatták. Sokan ültek körülötte, szóltak neki: „Íme, anyád és testvéreid kint vannak, és keresnek.” Így válaszolt: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” Aztán végigtekintett a körülötte ülőkön, és csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és testvéreim! Aki teljesíti az Isten akaratát, az nekem fivérem, nővérem és anyám.”

Szent András vértanú

András, Makszimián császár hadseregének ezredese bátor katona volt és titokban keresztény, katonáival együtt győzelmet aratott a perzsa hadsereg fölött. Azok, akik nem szerették és irigykedtek rá, bevádolták őt az ország kormányzója előtt, hogy keresztény. Antioch helytartó megkötözve maga elé hivatta Andrást, választás elé állította, hogy a császár hadseregében kíván-e tovább szolgálni, vagy Istenének. András erős hangon nyilvánította ki, hogy ő Krisztus Isten szolgája. A helytartó megparancsolta, hogy készítsenek rézből ágyat, tüzesítsék meg, fektessék rá Andrást, hogy égen meg. András nem várta meg a hóhérokat, maga vette le ruháit és feküdt rá a tüzes ágyra. Imádságára Isten kioltotta a tűz erejét. Abban az időben még néhány katonatársát is elfogatta a helytartó és fára szegeztette őket. Az Andrást szerető emberektől való félelme arra kényszerítette a helytartót, hogy engedje szabadon, mindnyájukat. Ő kíséretével együtt Örményországba távozott. Ott egy hegy üregében a Taurusz hegyek között az üldözők elfogták és kivégezték mindnyájukat.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!