4. hang

1Kor 4,1-5 (Apostol)

Úgy tekintsenek minket az emberek, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak gondnokait. A gondnokoktól természetesen egyet követelnek meg: hogy hűségesnek bizonyuljanak. A magam részéről nem törődöm azzal, hogy ti vagy más emberi bíróság mint ítéltek felőlem, hiszen önmagam fölött sem ítélkezem. Nem érzem ugyan magam semmiben sem bűnösnek, de ez még nem jelent megigazulást. Az Úr mond fölöttem ítéletet. Ne ítélkezzetek hát időnap előtt, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és földeríti a szívek szándékait. Akkor majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől.

Mt 23,1-12 (Evangélium)

Abban az időben Jézus így szólt a tömeghez és tanítványaihoz: „Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítói székében ülnek. Ezért mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek meg és tartsátok meg, de tetteiket ne kövessétek, mert bár mondják, de nem teszik. Súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze, és raknak az emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Minden tettüket azért teszik, hogy az emberek előtt feltűnjenek. Szélesre szabják imaszíjukat, és megnagyobbítják köntösükön a bojtokat. Szívesen elfoglalják a lakomákon a főhelyeket és a zsinagógában az első székeket, szeretik, ha a tereken köszöntik őket, és az emberek úgy szólítják őket: »Rabbi! Rabbi!« Ti azonban ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti Tanítótok, a Krisztus, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok! Atyátoknak se hívassatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei! Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, a Krisztus! Aki a legnagyobb közületek, az legyen a szolgátok! Aki felmagasztalja magát, az megaláztatik, és aki megalázza magát, az felmagasztaltatik.”

Szent Mózes remete

Mózes Etiópiából származott, és fiatalon egy tekintélyes személy szolgája lett, de miután gyilkosságot követett el, gazdája elűzte. Beállt egy rablóbandába, amelynek tagjai Mózest választották vezetőnek, valószínűleg rendkívüli testi ereje miatt. Ez a csapat válogatás nélkül rabolt és gyilkolt, rettegésben tartva az egyiptomi pusztát. Évekig élt így, az Isten kegyelme azonban megérintette lelkét. Megbánta tetteit, és jelentkezett egy sivatagi monostorba, nyilvános vallomást tett bűneiről, kiállt minden próbát és elvállalt minden vezeklést. Mivel a szerzetesek nem mertek bízni benne, egy magányos cellába vonult vissza, ahol imádkozott és böjtölt. Egyszer volt bandájának négy tagja támadta meg a celláját, Mózes legyőzte őket, és elvitte a monostorhoz, hogy megkérdezze az atyákat, mit tegyen a rablókkal. A szerzetesek szabadon akarták engedni a támadókat, akik inkább bűnbánatot tartottak, és ott maradtak szerzetesnek. Ennek ellenére nehezen szabadult meg szenvedélyei emlékétől, és sokat virrasztott. Éjszakánként a szerzetesek üres edényeit titokban megtöltötte vízzel. Ez meghozta neki a lelki békességet. Szent élete ellenére is előtte voltak korábbi tévelygései és ez nagy alázatosságra nevelte. Részesült az áldozópapság kegyelmében is. Hozzá is sokan fordultak jó tanácsért, lelki utasításért. 400 körül vértanúi halállal fejezte be életét. Megölték a kolostorra támadó rablók.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!