5. hang

2Kor 1,21-2,4 (Apostol)

Atyámfiai! Aki megerősít minket veletek együtt Krisztusban és aki felkent minket, az Isten az, s ő az, aki pecsétjével megjelölt minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe.
Én pedig Istent hívom tanúnak magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem el eddig Korintusba. Mert nem uralkodni akarunk hiteteken, hanem örömötök segítői vagyunk, hiszen a hitben erősen álltok.
Azt tettem fel magamban, hogy nem megyek ismét szomorúsággal hozzátok. Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, aki megörvendeztet engem, ha az nem, akit én megszomorítok? És azt a dolgot is azért írtam nektek, hogy amikor majd odamegyek, ne érjen szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve mindnyájatokról, hogy az én örömöm mindnyájatok öröme. Hiszen szívemnek nagy szorongatásából és aggodalmából írtam nektek sok könnyhullatás között, nem azért, hogy szomorúságot okozzak nektek, hanem hogy megismerjétek, milyen szeretettel vagyok kiváltképpen irántatok.

ApCsel 13,25-33a (Apostol)

Azon időben mikor János bevégezte pályafutását, azt mondta: ‘Nem az vagyok, akinek engem tartotok; íme, utánam jön, akinek a lába saruit sem vagyok méltó megoldani.’
Férfiak, testvérek! Ábrahám nemzetének fiai és a köztetek lévő istenfélők! Ennek az üdvösségnek igéje nektek küldetett. Mert Jeruzsálem lakói és a vezetőik nem ismerték el őt, hanem ítélkezésükkel beteljesítették a próféták szavait is, amelyeket minden szombaton felolvasnak. Mert bár nem találtak benne semmi okot sem a halálra, azt kívánták Pilátustól, hogy megöljék őt. Miután mindent végrehajtottak, ami róla meg volt írva, levették őt a fáról és sírba helyezték. De Isten feltámasztotta őt halottaiból harmadnapra, és megjelent több napon át azoknak, akik vele együtt jöttek fel Galileából Jeruzsálembe. Ezek tanúságot tesznek róla mostanáig a nép előtt.
Mi pedig nektek hirdetjük az atyáinknak tett ígéretet: hogy Isten teljesítette ezt a mi fiainknak, amikor Jézust támasztotta.

Mt 22,2-14 (Evangélium)

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Hasonló a mennyek országa egy király emberhez, aki menyegzőt készített a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni. Erre más szolgákat küldött e szavakkal: »Mondjátok meg a meghívottaknak: íme, lakomámat elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, jöjjetek a menyegzőre!« De azok nem törődtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után, a többiek pedig nekiestek a szolgáknak, bántalmazták és megölték őket. A király ennek hallatára haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városukat pedig fölégette. Aztán így szólt szolgáihoz: »A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek ezért ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre!« Azok a szolgák ki is mentek az utakra, és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a menyegzős terem vendégekkel. Amikor a király bejött, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve. Megszólította: »Barátom, hogy jöttél ide be, amikor nincs menyegzői ruhád?« Az hallgatott, a király pedig azt mondta a szolgáknak: »Kötözzétek meg kezét-lábát, és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás.« Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”

Mk 6,14-30 (Evangélium)

Abban az időben Heródes király is hallott Jézusról, hiszen messze elterjedt nevének híre. Azt mondta, Keresztelő János támadt fel a halálból, azért van benne csodatevő erő. Voltak, akik azt állították, hogy Illés. Ismét mások azt mondták, hogy próféta, olyan, mint egy a próféták közül. Heródes ezek hallatára így szólt magában: „Ez János, akit lefejeztettem. Ő támadt fel a halottak közül.” Ugyanis maga Heródes adott parancsot, és elfogatta Jánost, és megkötözve börtönbe vetette testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt, mivel feleségül vette őt. János ugyanis megmondta Heródesnek: „Nem szabad testvéred feleségével élned.” Emiatt Heródiás megharagudott rá, és meg akarta öletni, de nem tudta. Heródes ugyanis félt Jánostól. Tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmezte. Amikor hallgatta őt, nagyon zavarba jött, de azért szívesen hallgatta. Végül eljött a kedvező alkalom, amikor születésnapján Heródes lakomát rendezett főembereinek, ezredeseinek és Galilea előkelőinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és Heródes és vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked!” Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz, megadom, akár országom felét is.” Az kiment, és megkérdezte anyját: „Mit kérjek?” Azt válaszolta: „Keresztelő János fejét”. Visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: „Azt akarom, hogy azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király igen szomorú lett, de az esküre és a vendégekre való tekintettel nem akarta elutasítani. Azon nyomban küldte a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el János fejét. Az pedig elmenvén lefejezte a börtönben. Elhozta a fejét egy tálon, és odaadta a leánynak, a leány pedig átadta anyjának. Amikor tanítványai meghallották, eljöttek, a holttestet elvitték, és sírboltba helyezték. Aztán az apostolok Jézushoz gyűltek, és beszámoltak róla, mi mindent tettek és tanítottak.

Keresztelő János fejvétele

Keresztelő Szent János az evangéliumok elbeszélése szerint megdorgálta Heródes királyt, mert a Törvény ellenére elvette testvérének Fülöpnek feleségét. Aranyszájú szent János szavaival így folytatódnak az események: „János (Heródesnek) a bűn kötelékétől lebilincselt lelkét szemrehányással feloldani törekedett, a király azonban a feloldozót megkötözte… bár megkötöztetett János, beszélt, és börtönbe vettetve szemrehányást tett… nem a haláltól félt János, hanem félt az igazságot nem kimondani… Heródes születésnapján Heródiás lánya táncolt középen, és megtetszett neki, és azért esküvel ígérte, hogy megad neki mindent, amit kér… Ó rossz születésnap, amely a próféta gyilkosságát leheli… az egész világ világító fényét, Jánost kioltotta… saját magát sötétségbe borította. Bár János cserépedénye a földbe helyeztetett, lelke mégis világító lámpás azoknak, akik az alvilágban voltak.” Hirdette nekik, hogy közel van a megváltás napja, és jön Az, Aki őket az alvilág sötétségéből a mennyország fényre vezeti mindörökre.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!