7. hang

Ef 4,14-17 (Apostol)

Atyámfiai! Ne legyünk már ingatag gyermekek, és ne vessen minket ide-oda a tanítás bármely szélfúvása emberi megtévesztéssel és tévedésbe ejtő álnoksággal. Ellenkezőleg, járjunk az igazság szerint szeretetben s mindenben növekedjünk őhozzá, Krisztushoz, aki a fej. Általa az egész test, az összekötő ízek segítségével egybefogva és összetartva, minden egyes rész sajátos tevékenységével gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy felépüljön a szeretetben.
Azt mondom tehát és kérve-kérlek titeket az Úrban, hogy ne éljetek most már úgy, ahogy a pogányok élnek, akik hiúságokon jártatják az eszüket.

Mk 11,27-33 (Evangélium)

Abban az időben Jézus ismét Jeruzsálembe ment. Amikor a templomban járt, odamentek hozzá a főpapok, az írástudók és a vének, és megkérdezték: „Milyen hatalom birtokában teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?” Jézus így válaszolt nekik: „Én is kérdezek tőletek valamit, és feleljetek rá nekem, aztán majd én is megmondom, milyen hatalommal teszem mindezt. János keresztsége mennyből való volt-e, vagy pedig emberektől? Feleljetek nekem!” Ők egymás közt tanakodva így beszéltek: „Ha azt mondanánk: »a mennyből«, azt fogja kérdezni: »Akkor miért nem hittetek neki?« Vagy mondjuk talán azt: »az emberektől«?” De féltek a tömegtől, mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt. Ezért így válaszoltak Jézusnak: „Nem tudjuk.” Jézus azért ezt mondta nekik: „Akkor én sem mondom meg nektek, milyen hatalom birtokában teszem ezeket.”

Szent Eufémia nagyvértanúnő

Diocletianus császár idején Khalkédonban élt szüzességben. Egy pogány ünnepen a város keresztényei nem akartak áldozatot bemutatni, ezért elrejtőztek, de keresték és elfogták őket. Vállalta keresztény hitét, ezért először bebörtönözték, aztán megkínozták először késekkel, de Isten angyala megvédte őt, majd kemencébe vetették, de sértetlen maradt, végül az arénába vadállatok elé dobták, de azok nem bántották. Isten ezek után magához vette sokat szenvedett szolgálóját 304-ben. „Hírnevesnek” szokták nevezni, mert az ő sírjára épült templomban tartották a IV. Egyetemes Zsinatot, és a hagyomány szerint az ő holttestének a kezébe tették a két tant. Az istenítélet során a Krisztus két természetének egységét valló dogma bizonyult jónak.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!