1. hang

Fil 1,8-14 (Apostol)

Atyámfiai! Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében. S azért imádkozom, hogy szeretetetek mindjobban gazdagodjék megismerésben és teljes megértésben, hogy meg tudjátok ítélni, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára, telve az igazságnak Jézus Krisztus által szerzett gyümölcsével Isten dicsőségére és dicséretére.
Tudomásotokra akarom hozni, testvérek, hogy jelen körülményeim inkább hasznára vannak az evangéliumnak, amennyiben az egész császári testőrségben és máshol is ismeretes lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem, és az Úrban való testvérek többsége bilincseimből bizalmat merítve bátrabban, félelem nélkül meri hirdetni az igét.

2Kor 4,6-15 (Apostol)

Atyámfiai! Isten, aki azt mondta: »A sötétségből világosság ragyogjon fel«, maga támasztott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán.
Ez a kincsünk pedig cserépedényben van, hogy a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne önmagunknak. Mindenfelől szorongatnak minket, de agyon nem nyomnak; bizonytalanságban vagyunk, de nem esünk kétségbe; üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk; földre terítenek, de el nem veszünk; mindig hordozzuk testünkben Jézus halálát, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkben. Mert minket, akik élünk, szüntelen halálra adnak Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen halandó testünkön. Tehát bennünk a halál munkálkodik, bennetek pedig az élet.
Mivel azo0nban a hitnek ugyanaz a lelke van bennünk, mint amiről írva van: »Hittem, azért szóltam« mi is hiszünk, és azért szólunk. Hiszen tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, minket is fel fog támasztani Jézussal, és veletek együtt elébe állít. Mert minden értetek van, hogy a kegyelem bőséges kiáradása miatt egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.

Lk 5,12-16 (Evangélium)

Abban az időben, amikor Jézus az egyik városban volt, íme, egy leprával borított férfi meglátta őt, arcra borult, és kérte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!” Erre kinyújtotta kezét, megérintette, és így szólt: „Akarom, tisztulj meg!” Azonnal eltűnt róla a lepra. Erre ő megparancsolta neki: „Ne mondd el senkinek, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánlj föl áldozatot tisztulásodért, amint Mózes elrendelte, bizonyságul nekik.” A híre azonban annál jobban elterjedt. Nagy tömeg gyűlt egybe, hogy hallgassa őt, és hogy meggyógyuljanak betegségeikből. Ő azonban elvonult a pusztába, és imádkozott.

Szentéletű Kharitón, hitvalló atya

274 körül született Ikoniumban. Jeruzsálemi zarándoklatra indult, de útonállók megtámadták, és egy barlangba vetették. Menekülésért imádkozott, és csoda történt, egy kígyó jelent meg, és a rablók borába bocsátotta mérgét, amitől ők visszatérve meghaltak. Kharitón ott maradt ebben a barlangban a Fárán-völgy szélén, a kincseket szétosztotta és templomokat épített belőle, ő pedig önmegtagadásban élt. Itt csatlakoztak hozzá első tanítványai megalapítván a Fárán lavrát. Amikor már tömegek jártak hozzá elmenekült a Dukasz hegység egyik barlangjába, de ide is tanítványok követték, innen is továbbment, egy megközelíthetetlen Thekoa melletti barlangba, nemsokára itt is új lavra jött létre. Több csodát is véghez vitt, többek között forrásvizet fakasztott. 350 körül halt meg.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!