3. hang

2Kor 3,12-18 (Apostol)

Atyámfiai! Mivel reménységünk van, nagy nyíltsággal beszélünk, nem pedig úgy, mint Mózes, aki lepelt helyezett arcára, hogy Izrael fiai ne lássák annak végét, ami mulandó. De értelmük eltompult. Mind a mai napig ugyanis, amikor az Ószövetséget olvassák, ott van ugyanaz a lepel fölfedetlenül, mert az csak Krisztusban tűnik el. Sőt mind a mai napig, mikor Mózest olvassák, lepel fekszik szívükön. De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. Mert az Úr a Lélek; ahol pedig az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig mindnyájan, miközben fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét, ugyanazon képmássá változunk át dicsőségről dicsőségre, az Úr Lelke által.

Lk 6,1-10 (Evangélium)

Abban az időben Jézus az egyik szombaton vetések közt járt. Tanítványai tépdesték a kalászokat, és kezükkel kimorzsolva eszegették. A farizeusok közül azonban egyesek azt mondták: „Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad?” Jézus felelt nekik: „Nem olvastátok-e, mit tett Dávid, amikor megéhezett ő és akik vele voltak? Miként ment be az Isten házába, hogyan vette el a kitett kenyereket, és evett, és a vele levőknek is adott azokból, amelyeket nem szabad másnak megenni, csak egyedül a papoknak.” Aztán ezt mondta nekik: „Mert az Emberfia ura a szombatnak is.” Történt azután egy másik szombaton, hogy bement a zsinagógába, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze el volt sorvadva. Az írástudók és a farizeusok pedig figyelték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy vádat találjanak ellene. Ő azonban ismerte gondolataikat, ezért így szólt az elsorvadt kezű emberhez: „Kelj fel, és állj középre!” Az fölkelt és odaállt. Jézus azután ezt mondta nekik: „Kérdezlek titeket, szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy elpusztítani?” Majd körülnézett mindnyájukon, és így szólt hozzá: „Nyújtsd ki a kezedet!” Ő pedig megtette, és meggyógyult a keze; éppúgy egészséges lett, mint a másik.

Szent Longinusz százados

A kappadókiai Ardaleszből származott. Katona lett, és Jeruzsálemben Poncius Pilátus hatalma alatt szolgált. Nagypénteken őt is kivezényelték, hogy jelen legyen Jézus szenvedésénél és halálánál. Őrizve a megfeszített Jézust, látta mindazokat a csodákat, amiket akkor a Természetben látni lehetett: elsötétedett a Nap, földrengés keletkezett, a sziklák meghasadtak. Ennek hatására hívő lett. Egy másik hagyomány szerint ő szúrta át lándzsájával az Üdvözítő oldalát. Az onnan kiáradó vér és víz meggyógyította szembetegségét. Szintén a hagyomány szerint Jézus feltámadása után megvált katonai szolgálatától. A tradíció itt két különböző irányt vesz: az egyik szerint Cezáreába vonult vissza, de a zsidók vádaskodására a Pilátus feljelentette a császárnál, majd az általa küldött katonák karddal lefejezték. Ez lett a sorsa katonatársainak is, akik szintén Jézus keresztje mellett álltak Nagypénteken. A másik szerint, melyről már Nysszai Szt. Gergely tudósít, hazájába visszatérve, hirdette az Evangéliumot, mint Kappadókia hittérítője. E szerint a tradíció szerint is karddal fejezték le.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!