8. hang

1Tim 3,1-13 (Apostol)

Fiam Timóteus! Igaz beszéd ez: aki püspökséget kíván, derék dolgot kíván. Éppen azért a püspöknek feddhetetlennek, egyszer nősült férfinek, józannak, megfontoltnak, tisztességesnek, szemérmesnek, vendégszeretőnek, tanításra alkalmasnak kell lennie, nem iszákosnak és verekedőnek, hanem szelídnek, nem viszálykodónak és kapzsinak, hanem olyannak, aki házát jól vezeti, fiait engedelmességben s mindenképpen tisztességben tartja, hiszen aki a maga házát nem tudja vezetni, hogy tudná gondját viselni Isten egyházának? Ne legyen újonnan megkeresztelt ember, nehogy felfuvalkodjék s ugyanaz az ítélet érje, mint az ördögöt. A kívüllevők előtt is jó tanúságot kell bírnia, nehogy gyalázatba s az ördög kelepcéjébe essék.
A diákonusok hasonlóképpen tisztességes emberek legyenek, nem kettős nyelvűek, nem a sok bor hívei, nem rút haszonralesők; olyanok, akik tiszta lelkiismerettel őrzik magukban a hit titkát. Először ezeket is próba alá kell vetni, s csak akkor szolgáljanak, ha kifogástalanok. Az asszonyok hasonlóképpen tisztességesek legyenek, nem megszólók, józanok, és mindenben megbízhatóak. A diákonusok egyfeleségű férfiak legyenek, olyanok, akik gyermekeiket s házukat jól vezetik. Mert akik szolgálatukat jól végzik, szép rangot és a Krisztus Jézusban való hitben nagy bizalmat szereznek maguknak.

Lk 16,1-9 (Evangélium)

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Erre magához hívatta, és így szólt hozzá: »Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem lehetsz tovább az intézőm!« Az intéző ezt mondta magában: »Mitévő legyek, hisz uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek a házukba, amikor elcsap az intézőségből.« Aztán egyenként magához hívta urának minden adósát, és ezt mondta az elsőnek: »Mennyivel tartozol uramnak?« Ő pedig ezt mondta: »Száz korsó olajjal.« Erre azt mondta neki: »Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet!« Aztán ezt mondta egy másiknak: »Hát te mennyivel tartozol?« Ő pedig azt mondta: »Száz véka búzával.« Ekkor azt mondta neki: »Fogd adósleveledet, és írj nyolcvanat!« Az úr megdicsérte a hamis intézőt, hogy okosan járt el. Mert e világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammon által, hogy amikor az elmúlik, befogadjanak titeket az örök hajlékokba!”

Szent Platón és Romanosz vértanúk

Szent Platon vértanú a galáciai Ankirából származott, keresztény szülőktől, Szent Antioch vértanúnak volt a testvére. Fiatal kora ellenére érett elméjű volt. A keresztény hitet terjesztette embertársai között. Ezért Agrippin helytartó elé vitték, aki Zeusz isten templomában hallgatta ki. Mivel nem tudta hittagadásra bírni, megparancsolta 12 katonának, hogy váltakozva kínozzák. A katonák hamarabb fáradtak ki az ütlegelésben, mint a vértanú a türelemben. Utána három órán keresztül tüzes ágyon szenvedett. Bátran tűrte a lángokat, a babiloni 3 ifjú példájára. Ezután testét éles vasakkal szaggatták, végül 306-ban lefejezték.

Szent Román Palesztinából származott, és a cezareai egyház diakónusa volt. A keresztényüldözés idején Antiochiában élt. Ott hirdette a hitet és bátorította az üldözötteket. Amikor Aszklepiád helytartó le akarta a keresztény templomot rombolni, Román ellenállásra buzdította a keresztényeket. Egy pogány ünnepen nagy tömeg vonult a bálványtemplomhoz, ott volt Aszklepiád is. Román a tömegbe vegyülve nagy hangon szólt a bálványok ellen. Ezért a helytartó elfogatta, megverette, egyéb módon kínoztatta. Román a kínzások között sem szűnt meg Krisztust megvallani. Kínzásai között meglátott egy keresztény gyermeket, Barult. Azt mondta róla, hogy okosabb mint a kínzója, mert ő az igaz Istent ismeri. Románnak ezért kivágták a nyelvét, és felakasztották 303-ban. Ezután az ifjút kérdezték hite felől. Bátran megvallotta hitét, és leleplezte a bálványimádás értelmetlenségét. Olyan bátran és okosan beszélt a továbbiakban, hogy csodálkoztak rajta. Erősen megvesszőzték, kínjai között vizet kért. A tömegben levő anyja bátorította a kitartásra a vértanúi koronáért. A gyermek türelmesen viselte további kínjait, végül a helytartó fejét vétette (303-ban).

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!