8. hang

Zsid 11,8-16 (Apostol)

Atyámfiai! Mivel hitt, azért engedelmeskedett az, akit Ábrahámnak hívnak, hogy elköltözzék arra a helyre, amelyet örökségül kellett kapnia; elköltözött, bár nem tudta, hová megy.
Mivel hitt, azért tartózkodott az ígéret földjén, mint idegen földön, sátrakban lakva Izsákkal és Jákobbal, az ígéretek társörököseivel; várta ugyanis a szilárd alapokon álló várost, amelynek Isten az építője és alkotója.
Mivel hitt, azért nyert még a meddő Sára is erőt magzat foganására, még idején túl is, mert hűségesnek hitte azt, aki az ígéretet tette. Ezért származtak egy embertől – és pedig egy erejevesztettől – olyan sokan, mint az ég csillagai, és mint a megszámlálhatatlan homok, amely a tenger partján van.
Ezek mindnyájan hitben haltak, anélkül, hogy elnyerték volna az ígéreteket.
Csak messziről szemlélték és üdvözölték azokat, és megvallották, hogy zarándokok és jövevények a földön. Mert akik így beszélnek, azt jelzik, hogy hazát keresnek. Ha ugyanarra gondoltak volna, amelyből kiköltöztek, lett volna még idejük visszatérni; ők azonban a jobb felé törekszenek, a mennyei felé.
Ezért Isten nem szégyelli őket, amikor őt Istenüknek hívják, hisz várost készített nekik.

Mk 9,33-41 (Evangélium)

Abban az időben Jézus és tanítványai Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, megkérdezte tőlük: „Miről beszélgettetek az úton?” De ők csak hallgattak, mert egymás közt azon vitatkoztak az úton, hogy ki a nagyobb közülük. Leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája.” Aztán odahívott egy gyermeket, közéjük állította, majd ölébe vette, és azt mondta: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.” Ekkor János szólalt meg: „Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űz a te nevedben, de nem követ minket. Megtiltottuk neki, mert nem követett minket.” Jézus így szólt: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen gyalázni. Aki nincs ellenünk, az velünk van. Ha csak egy pohár vizet ad is nektek valaki inni az én nevemben azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony, mondom nektek, nem veszíti el jutalmát.”

Lk 12,32-40 (Evangélium)

Így szólt az Úr: „Ne félj, te kisded nyáj, mert úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot! Adjátok el, amitek van, és adjátok oda alamizsnául! Készítsetek magatoknak el nem enyésző erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyekben, ahol tolvaj nem fér hozzá, és moly nem rágja szét! Mert ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is. Legyen a csípőtök felövezve, a lámpásotok pedig meggyújtva! Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják, mikor visszatér a menyegzőről, hogy mihelyt jön és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki! Boldogok azok a szolgák, akiket az úr ébren talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, és megy, hogy szolgáljon nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor jön, és így találja őket, boldogok azok a szolgák. Vegyétek tudomásul: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, ébren lenne, és nem engedné betörni a házába! Tehát ti is legyetek készen, mert amelyik órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia!”

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!