2. hang

1Tessz 5,14-23 (Apostol)

Atyámfiai! Kérünk továbbá titeket, feddjétek meg a nyughatatlanokat, bátorítsátok a félénkszívűeket, gyámolítsátok a gyengéket, legyetek türelmesek mindenki iránt. Vigyázzatok, hogy senki rosszért rosszal ne fizessen, hanem mindenkor szolgáljátok egymás és mindenki javát. Mindig örüljetek. Szüntelenül imádkozzatok. Mindenért adjatok hálát, mert ezt várja Isten mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. A Lelket ki ne oltsátok. A prófétai beszédet meg ne vessétek. Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt tartsátok meg. Mindenfajta rossztól óvakodjatok.
A békesség Istene szenteljen meg titeket mindenben, hogy egész lelki valótok, mind a lelketek, mind a testetek feddhetetlen maradjon Urunk, Jézus Krisztus eljövetelére.

Lk 17,3-10 (Evangélium)

Így szólt az Úr: „Vigyázzatok magatokra! Ha vét ellened testvéred, fedd meg őt, és ha megbánja, bocsáss meg neki! Ha hétszer vétkezik is naponta ellened, és hétszer tér vissza hozzád, és azt mondja: »bánom«, bocsáss meg neki!” Az apostolok azt mondták az Úrnak: „Növeld bennünk a hitet!” Az Úr ezt mondta: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint egy mustármag, és azt mondjátok ennek a szederfának: »Szakadj ki gyökerestül, és verj gyökeret a tengerben!«, engedelmeskedni fog nektek. Ki mondja közületek szolgájának, mikor az szántás vagy legeltetés után hazatér a mezőről: »Gyere gyorsan, ülj asztalhoz!« Inkább nem azt mondja-e neki: »Készíts nekem vacsorát, övezd fel magad, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán majd ehetsz és ihatsz magad is?« Vajon megköszöni-e annak a szolgának, hogy megtette, amit parancsolt? Nem gondolom. Így ti is, amikor mindent megtesztek, ami nektek parancsoltatott, mondjátok: »Haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk!«”

Mk 9,33-41 (Evangélium)

Abban az időben Jézus és tanítványai Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, megkérdezte tőlük: „Miről beszélgettetek az úton?” De ők csak hallgattak, mert egymás közt azon vitatkoztak az úton, hogy ki a nagyobb közülük. Leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája.” Aztán odahívott egy gyermeket, közéjük állította, majd ölébe vette, és azt mondta: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.” Ekkor János szólalt meg: „Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űz a te nevedben, de nem követ minket. Megtiltottuk neki, mert nem követett minket.” Jézus így szólt: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen gyalázni. Aki nincs ellenünk, az velünk van. Ha csak egy pohár vizet ad is nektek valaki inni az én nevemben azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony, mondom nektek, nem veszíti el jutalmát.”

Az Istenhordozó Szent Ignác püspök ereklyéinek átszállítása

Az antiochiai püspök (akiről december 20-án is megemlékezik az egyház) Szent János tanítványa volt. Saját levelein kívül Szent Iréneusz is beszámol arról, hogy vadállatok martalékaként halt vértanúhalált. A bizánci hagyomány szerint ez december 20-án történt - a szírek és latinok október 17-re feltételezik halála időpontját, mégpedig 107-ben, de az újabb feltételezés az, hogy 110-ben Traianus alatt halt meg.
Levelei elején magát is úgy nevezi meg, mint az Istenhordozó, vagyis aki szívében hordozza Istent, tehát az ő temploma lett. Szent Ignác korában ez még minden keresztény közös jelzője is lehetett, amint erről az Efezusiaknak írt levele is tanúskodik (9,2). Aranyszájú Szent János számol be róla szóló szentbeszédében egy ünnepi menetről, amellyel a szent vértanú ereklyéit Rómából Antiochiába szállították át, végigjárva mindazokat a városokat, amelyeket a hitéért megbilincselt püspök végigjárt. Valószínűleg a szíriai nagyváros peremvidékén (Dafniban) helyezték el a szent ereklyét. Mégis később (438 körül) visszakerültek ereklyéi Rómába, ahol a Szent Kelemen bazilikában tisztelték azokat.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!