5. hang

1Ján 2,18-3,8 (Apostol)

Fiacskáim! Itt az utolsó óra. És amint hallottátok, hogy jön az antikrisztus, már most is sok antikrisztus támadt, amiből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk jöttek elő, de nem voltak közülünk valók. Ha közülünk valók lettek volna, bizonyára velünk maradtak volna; de ki kellett derülnie annak, hogy nem mindnyájan közülünk valók. Ti azonban fel vagytok kenve a Szent által és mindent tudtok. Nem is azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot, hanem mint olyanoknak, akik ismerik, s azt is, hogy semmi hazugság nem származik az igazságból. Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az antikrisztus az, ő tagadja az Atyát és a Fiút. Ha valaki tagadja a Fiút, akkor az Atya sem az övé; ha valaki vallja a Fiút, akkor az Atya is az övé.
Amit kezdettől fogva hallottatok, maradjon meg bennetek. Ha megmarad bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában. Ez az ígéret, amelyet ő ígért nekünk, az örök élet. Ezeket azokkal kapcsolatban írtam nektek, akik félrevezetnek titeket. Ti azonban legyetek rajta, hogy a kenet, amelyet tőle nyertetek, megmaradjon bennetek. Nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket. Ahogy az ő kenete megtanít titeket mindenre, úgy igaz ez és nem hazugság. Ahogy ő tanított titeket: maradjatok őbenne.
Igen, fiacskáim, maradjatok őbenne, hogy amikor meg fog jelenni, bizalommal legyünk, és meg ne szégyenüljünk általa, amikor eljön. Ha tudjátok, hogy ő igaz, azt is tudjátok, hogy mindaz, aki igazságot cselekszik, tőle született.
Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten fiainak neveznek, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismeri őt. Szeretteim, most Isten fiai vagyunk, de még nem nyilvánult ki, hogy mik leszünk. Tudjuk azonban, hogy amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van. Mindaz, aki ezzel a reménységgel van iránta, megszenteli magát, mint ahogy ő is szent. Mindaz, aki bűnt cselekszik, törvényszegést is követ el, mert a bűn törvényszegés. És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűneinket, és benne nincsen bűn. Mindaz, aki benne marad, nem vétkezik, és mindaz, aki vétkezik, nem látta őt, sem meg nem ismerte őt. Fiacskáim! Senki meg ne csaljon titeket. Aki igazságot cselekszik, az igaz, mint ahogy ő is igaz. Aki bűnt cselekszik, az ördögtől van, mert az ördög kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa.

Mk 11,1-11 (Evangélium)

Abban az időben Jézus Jeruzsálemhez közeledett, és Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél előreküldte két tanítványát. Azt mondta nekik: „Térjetek be a szemközti faluba! Mindjárt amikor beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide! Ha valaki szólna, hogy mit műveltek, mondjátok azt, hogy Urának van rá szüksége! Erre nyomban elengedi.” El is mentek, és megtalálták a szamárcsikót kint az útfélen egy kapuhoz kötve, és eloldották. Az ott állók közül valaki megkérdezte: „Mit műveltek, hogy eloldjátok a szamarat?” Úgy válaszoltak, ahogy Jézus meghagyta nekik. Erre elengedték őket. A szamárcsikót Jézushoz vezették, ráterítették köntösüket, és ő ráült. Sokan a ruhájukat terítették az útra, mások meg a fákról lombos ágakat vágtak és szórtak az útra. Az előtte menők és akik kísérték, ezt kiáltozták: „Hozsanna! Áldott aki az Úr nevében jön! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, amely az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” Így vonult be Jézus Jeruzsálembe, a templomba. Ott körös-körül mindent szemügyre vett, aztán, mivel már későre járt az idő, a tizenkettővel kiment Betániába.

Szent Auxentiosz szentéletű atya

Szíriában született a IV. század végén, valószínűleg egy Addas nevű perzsa férfi fia. Konstantinápolyba költözött, ahol magas rangú katonatiszt lett. Nemsokára azonban megragadta a szerzetesi élet eszménye, s visszavonult a főváros közelében levő Oxia hegyére (442-ben). Innen származott a mellékneve: a „hegyen élő”. Nesztoriosz tévtanításának nagy ellenfele lett, de mivel nem volt elég jól tájékoztatva Eutükhész téveszméiről, ezért először nem fogadta el a monofizitákat elitélő Kalkedoni Zsinat rendelkezéseit. Anatoliosz pátriárkának azonban végül is sikerült meggyőznie őt. Aztán Khalkedon mellett a szinte elérhetetlen Szkopa hegyére vonult vissza. Szózomenosz ezt írta róla: „Ismeretes volt hittel teli ájtatossága, a barátok iránti buzgalma, mérsékletes élete, a levelek iránti szeretete, valamint mély tudása mind a világi, mind az egyházi irodalom terén. Szerény és tartózkodó volt viselkedésében, jóllehet barátságban állott a császárral és a császári udvarhoz tartozó emberekkel”. Bár áhítozott a magányra, később itt is még sok más remete kérte a lelki vezetését, de ő ott számukra sohasem épített monostort. Egy női monostor építéséhez ellenben hozzájárult a hegy tövében, amit Trikhinatiának neveztek el (az ottani nővérek melléknevéről, ami „zsákba öltözött”-et jelent). Ott is lett eltemetve 473. február 14-én bekövetkezett halála után.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!