5. hang

1Ján 4,20-5,21 (Apostol)

Atyámfiai! Ha valaki azt mondja: »Szeretem Istent«, és a felebarátját gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, Istent, akit nem lát, hogyan szeretheti? Az a parancsunk Istentől, hogy aki szereti Istent, szeresse testvérét is.
1Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született. És mindaz, aki szereti azt, aki nemzett, szereti azt is, aki tőle született. Arról ismerjük meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük, és parancsait teljesítjük. Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek. Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez a győzelem, amely legyőzi a világot, a mi hitünk. Ki más győzi le a világot, mint aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus, nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek az, aki tanúskodik arról, hogy a Lélek igazság. Mert hárman vannak, akik tanúskodnak: a Lélek, a víz és a vér; és ez a három egy.
Ha az emberek tanúságát elfogadjuk, Isten tanúsága nagyobb. S Isten tanúsága, amely nagyobb, az, hogy tanúságot tett az ő Fiáról. Aki hisz Isten Fiában, az magában hordozza Isten tanúságát. Aki nem hisz a Fiúnak, hazugnak tartja őt, mert nem hisz abban a tanúságban, amelyet Isten tett az ő Fiáról. A tanúság pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk. És ez az élet az ő Fiában van. Akiben a Fiú van, annak van élete; akiben nincs Isten Fia, annak nincs élete.
Ezeket azért írom nektek, hogy tudjátok: nektek, akik hisztek Isten Fiának nevében, örök életetek van.
Abban van a mi iránta való bizalmunk, hogy bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket. S ha tudjuk, hogy meghallgat minket, bármit kérünk is tőle, azt is tudjuk, hogy kéréseinket már meg is hallgatta. Aki tudja, hogy felebarátja vétkezik, de nem halálos bűnnel, imádkozzon érte, és aki nem halálosan vétkezett, megkapja az életet. Van halált okozó bűn is; nem erről mondom, hogy valaki könyörögjön érte.
Minden igazságtalanság bűn, és van halált okozó bűn. Tudjuk, hogy mindaz, aki Istentől született, nem vétkezik, mert az Istentől való születés megőrzi őt, s a gonosz meg nem érinti. Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és ez az egész világ gonoszságban fetreng. S azt is tudjuk, hogy Isten Fia eljött, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük az igaz Istent, és az ő igaz Fiában legyünk. Ez az igaz Isten és az örök élet. Fiacskáim! Őrizkedjetek a bálványoktól. Amen.

2Tim 2,1-10 (Apostol)

Fiam, Timóteus! Meríts erőt a kegyelemből, amely Krisztus Jézusban van, és amit tőlem hallottál sok tanú előtt, add át megbízható embereknek, akik alkalmasak lesznek mások tanítására! Mint Krisztus Jézus jó katonája, vállald velem együtt a szenvedést! Egyetlen katona sem bonyolódik bele a mindennapi élet dolgaiba azért, hogy megnyerje annak a tetszését, aki besorozta. Ha pedig versenyez valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez. A fáradozó földművesnek kell először a termésből részesülnie. Gondolkozz azon, amit mondok! Az Úr majd megadja neked, hogy mindent megérts.
Emlékezz: Jézus Krisztus, Dávid sarja, feltámadt a halottak közül. Ez az én evangéliumom, amelyért türelemmel viselem a szenvedést, meg a bilincseket, mint egy gonosztevő. De Isten igéje nincs megbilincselve. Ezért mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel.

Mk 15,1-15 (Evangélium)

Abban az időben a főpapok a vénekkel, írástudókkal és az egész főtanáccsal együtt tárgyalást tartottak Jézus ellen, őt pedig megkötözve elvitték és átadták Pilátusnak. Pilátus megkérdezte: „Te vagy-e a zsidók királya?” Ő ezt mondta: „Magad mondod”. A főpapok sok vádat hoztak fel ellene, de ő semmit sem válaszolt. Pilátus újra megkérdezte: „Nem felelsz semmit sem? Nézd, mi mindennel vádolnak!” Jézus azonban egyáltalán semmit sem válaszolt. Ez meglepte Pilátust. Az ünnep alkalmával szabadon szokott engedni egy rabot, azt, akit éppen kértek tőle. Volt akkor egy Barabás nevű rab, akit a lázadókkal együtt tartóztattak le. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot követtek el. Felvonult a tömeg, és kiáltozva kérni kezdte azt a kegyet, amit mindig megtett nekik. Pilátus így szólt hozzájuk: „Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?” Mert tudta, hogy a főpapok csak irigységből adták kezére. Ám a főpapok felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabást bocsássa szabadon nekik. Pilátus ismét megkérdezte: „Mit tegyek hát azzal az emberrel, akit ti a zsidók királyának mondotok?” Azok pedig újra ezt kiáltozták: „Feszítsd meg őt!” Pilátus viszont ezt mondta nekik: „Ugyan mi rosszat tett?” Azok annál hangosabban kiáltották: „Feszítsd meg őt!” Erre Pilátus, aki eleget akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy keresztre feszítsék.

Lk 20,46-21,4 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek pompás öltözékben járni, és szeretik, ha köszöntik őket a tereken, meg az első üléseket a zsinagógákban és a főhelyeket a lakomákon! Fölélik az özvegyek házát, és színleg nagyokat imádkoznak. Ők súlyosabb ítélet alá esnek.” Aztán föltekintett, és látta, hogyan dobják a templom perselyébe adományaikat a gazdagok. Látott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott be. Akkor így szólt: „Bizony, mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott be. Mert azok mindnyájan feleslegükből adtak adományt Istennek, ő azonban a maga szegénységéből egész megélhetését odaadta, amije csak volt.” Ezeket mondván felkiáltott: „Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”

Szent Tivadar (Thedórosz Tirón) nagyvértanú

A szinaxárionok szerint szent Tivadar nagyvértanú Maximianus uralkodása (286-313 között) alatt szenvedett vértanúhalált. Keletről származott, hivatásos katona lett, s innen ered az „újonc” mellékneve (görögül: Tiron), mivel ilyen alakulatba osztották be a pontuszi Amasziában. Amikor váratlanul rendelet jött ki arról, hogy a katonáknak áldozatot kell bemutatniuk az isteneknek, ezt megtagadta. Amikor keresztény hite miatt bevádolták, ő félelem nélkül vállalta, sőt Amasziában felgyújtotta Kübelé templomát. A börtönben kiéheztetéssel akarták a hitétől eltántorítani. Ekkor maga Krisztus jelent meg neki és felszólította, hogy ne vegyen többé magához földi ételt és italt. Jutalmul a mennyországot ígérte meg neki. Különböző kínzatások után Tivadar tűzben szenvedett vértanúhalált 306 és 311 között. Sírja egy Eukhaita nevű városkában állt; az itteni bazilikában Nisszai Szt. Gergely már beszédet mondott Tivadar életéről. Emlékét a Nagyböjt első szombatján is tartjuk, s a pénteki előszenteltek liturgiájában az ő tiszteletére éneklünk négy sztichirát. A hagyomány szerint ugyanis Julianosz aposztata császár 362-ben minden forgalomba kerülő élelmiszert meghintetett a bálványáldozatokhoz használt vízzel. Ekkor a konstantinápolyi pátriárkának álmában megjelent Szent Tivadar, és azt tanácsolta, hogy a keresztények azon a héten csak főtt gabonával táplálkozzanak, amelyet mézzel ízesítettek és kolibának neveztek. Azóta annak a napnak az előestjén Szent Tivadar emlékére kollibát szentelünk. A történtekre való visszaemlékezés magyarázza azt is, hogy a bizánci egyházban ez az eledel a böjt és az elhunytakról való megemlékezés jelképe lett, amelyet nemcsak Szent Tivadar emlékének napján, hanem a halottak emlékére is több ízben elkészítenek és fogyasztanak.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!