8. hang

Ter 5,32-6,8 (Ószövetség)

Noé ötszáz esztendős volt, és három fiút nemzett: Szemet, Kámot és Jáfetet. S történt, hogy amikor az emberek már sokasodni kezdettek a földön, lányok születtek. Mikor pedig Isten angyalai látták, hogy az emberek lányai milyen szépek, feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek. Az Úristen pedig azt mondta: „Ne maradjon Lelkem ezekben az emberekben örökké, mivel testiek; hanem legyen napjaiknak határa százhúsz esztendő. Óriások voltak ezekben a napokban a földön, s azután, hogy az Isten fiai bementek az emberek leányaihoz és azok szültek nekik. Ezek lettek az időtlen időkből való óriások, a nevezetes emberek. – Mikor aztán látta az Úristen, hogy az emberek gonoszsága már elszaporodott a földön, s hogy szívében mindenki nap mint nap csupa gonosz gondolatokkal törődik, már bosszantotta Istent, hogy embert teremtett a földre, és igen gondolkodóba esett. Ezért így szólt Isten: „Eltörlöm a föld színéről az embert, mindenkit, akit teremtettem, az embertől kezdve egészen a vadállatig, s a csúszómászóktól az égi madarakig, mert igen bosszant már, hogy megalkottam őket.” Noé viszont kegyelmet talált az Úristennél.

Szent Szofróniosz jeruzsálemi pátriárka

Damaszkuszban született a hatodik század közepén, talán szír eredetű családban. Jó képességei és nagy műveltsége miatt úgy is hívták: a „szofista” (a szónoklattan tanára). Palesztinában lett szerzetes Szent Theodosziosz Lavrájában. Maximosz szerzetessel a monotheléta eretnekség ellen kezdett harcolni, amelyet Krisztus emberi akaratának megtagadásában (illetve elhallgatásában) főként Kürosz alexandriai pátriárka támogatott.
Az újabb kutatások szerint Alamizsnás Sz. János pátriárka konstantinápolyban történt halála után Szofróniosz 634 nyarán az ereklyéivel a Szentföldre indult, amelyet 628-ban Hérakliosz császár fölszabadított a perzsáktól. Mikor visszatért Jeruzsálembe, ott 634-ben Szent Modesztosz utódaként pátriárkává választották. Ő szerkesztett egy 600 patrisztikus szövegből álló gyűjteményt a monotheléta eretnekség cáfolatára. Tőle ered a zsolozsma kánonjait képező himnuszoknak egy egészen újfajta összeállítása is.
Halála előtt nem sokkal át kellett adnia Jeruzsálemet, mivel a bizánci hadsereg már nemcsak a Szentföldön, hanem Damaszkuszban is teljesen vereséget szenvedett. A szent várost imádság közben adta át az ócska köntösben, vérontás nélkül. Valószínűleg 639. március 11-én halt meg.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!