1. hang

Iz 11,10-12,2 (Ószövetség)

Így szól az Úr: Azon a napon majd a Jessze gyökeréből támadt sarj a népek élén fog állni. Benne bíznak a nemzetek, és nyugvóhelye nagy tiszte­letben áll majd. Azon a napon majd az Úr újra kinyújtja kezét, hogy birtokba vegye népe maradékát, ami megmarad Asszíriából és Egyiptomból, Babilon­ból, Etiópiából és Elámból, napkeletről és Arabjából. Fölemeli a zászlót a nemzetek elé, és összegyűjti azokat, akik elvesztek Izraelből, és akik Júdából szétszóródtak a föld négy széléig. Akkor majd megszűnik Efraim féltékeny haragja, és elvesznek Júda ellenségei. Úgy lesz majd Izraellel, mint azon a napon, amikor kivonult Egyiptom földjéről. Azon a napon így fogsz majd szólani: Áldalak, Uram, mert haragudtál ugyan reám, de lecsillapult hara­god, és megkönyörültél rajtam, íme, Isten az én Üdvözítőm, én pedig őbenne bízom, majd általa üdvözülök, és ezért nem félek, mert az Úr az én dicsősé­gem és dicshimnuszom, és ő szabadítom lett nekem.”

Szent Elek (Alexiosz), Isten embere

Gazdag (valószínűleg római) családból származott Nagy Theodósziosz császár idején, s később elmenekült az atyai házból, hogy ne kelljen szülei szándéka szerint házasságot kötnie. Miután hitvesének gyűrűjét visszaadta, Edesszában koldusként élt 18 éven át. Amit napközben kéregetett, azt nagyrészt a szegényeknek adta tovább, ő maga pedig imádkozva a templomokban töltötte az éjszakákat. A későbbi legendák szerint, mikor Edesszában már nagyon tisztelni kezdték, ő ez elől azzal tért ki, hogy egy hajóra szállt, amely Kilikia felé tartott. A gondviselés azonban úgy intézte, hogy a hajó Itáliában kötött ki, és így Alexiosz hazajutott a szülei házába, ahol nem ismerték föl. Így élt koldusként otthon 17 évet, csak 404-ben bekövetkezett halála után azonosították.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!