1. hang

Péld 10,31-11,12 (Ószövetség)

Az igaz szájából bölcsesség árad, a gonoszok nyelve pedig tönkremegy. Az igaznak ajkáról kedves szó fakad, a gonoszok szája pedig eltorzul. Utálja az Úr a hamis mérleget, de kedvét leli a pontos súlyban. Ahol hatalmaskodó gőg honol, ott még gyalázat is lesz, az alázatosok ajka pedig bölcsességet szól. Az igazakat biztonságosan vezérli istenfélelmük, de a hűtleneket tönkreteszi hamisságuk. A gazdagság mit sem ér a harag napján, a becsületesség azonban megóv a haláltól. Az igaznak halála szomorúságot okoz, a gonoszok pusztulása viszont várva várt dolog. Az istenfélő ember útját igazságossága egyengeti, a gonosz pedig igazságtalanságába bukik bele. Az egyenes lelkű embereket megmenti igaz voltuk, a törvényszegők viszont saját csapdájukba esnek. Az igaz ember halála nem vet véget a reménynek, a gazemberek dicsekvése pedig szétfoszlik. Az igaz megmenekül a csapdából, s a gonosz kerül a helyére. Az istentelenek tőrt vetnek szájukkal társaiknak, de az igazakat belátásuk sikerre vezeti. Az igazak jó sorának örül a város, a gonoszok szájából viszont pusztulás fakad. Az igazak áldása által emelkedik a város, de a gonoszok szája aláássa azt. Az esztelen csúfolja társát, a bölcs belátású ember pedig hallgat.

Iz 13,2-13 (Ószövetség)

Így szól az Úr: Emeljetek zászlót a kopár hegyen, kiáltsatok fel hangosan; intsetek a kezetekkel: nyittassátok ki a kaput a vezéreknek! Én adok parancsot, és én vezetem elő a hatalmasokat, hogy végrehajtsák haragos tervemet, s hogy örömmel hadakozzanak. Nagy tömeg zúgása hallatszik a hegyeken, a néptömeg moraja, mint a királyok és az összesereglett nemzetek hangja. A seregek Ura hadsereget vezényel; s jönnek is ők messze földről, az Úr és csapata, hogy elpusztítsák az egész földet. Jajgassatok hát, mert közel van az Úr napja, és Istentől megérkezik a megsemmisítő csapás! Elernyed ettől minden kéz, és minden ember lelke megretten. Kétségbe esnek az öregek, és fájdalom fogja el őket, mint a vajúdó asszonyt. Rémülten tekinte­nek egymásra, égő arc a tekintetük, íme, jő az Úrnak irgalmatlan napja, telve felindultsággal és haraggal, hogy pusztává tegye a földet, és eltiporja színéről a bűnösöket. Akkor már az ég csillagai, az Orion és az ég többi ékessége sem árasztja tovább fényét; s még a felkelő nap is elsötétül, a hold pedig nem ad tovább fényt, íme, csapásokat küldök az egész földkerekségre, és az istente­lenek gonoszságait megtorlóm. Megszüntetem a törvényszegők kevélységét, s az erőszakosok büszkeségét megalázom. Ritkábbak lesznek a túlélők a színaranynál, az élő emberek pedig a drága zafírnál. Mert majd megrendül az ég, és a föld kimozdul helyéből a seregek Urának indulatos haragjától, az ő haragjának napján.

Kirillosz vagy Cirill jeruzsálemi főpap

Szent Kirillosz Jeruzsálemben született 313-ban. Pappá szentelése után tehetségének köszönhetően feladatul kapta a keresztségre jelentkezettek nagyböjti oktatását. Mindmáig híresek a „keresztségi katekézisei”, amelyeket még püspöki működése előtt (vagy kezdetén) mondhatott el. 350-ben Kirilloszt Jeruzsálem püspökévé választották, bár természete szerint kerülte volna a viszályokat, mégis hamar összetűzésbe került Caesarea metropolitájával, az ariánus Akakiosszal, aki folyton áskálódott ellene. Ennek az lett a következménye, hogy a püspököt több ízben száműzték. 378-ban, Valens császár halála évében véglegesen visszafoglalhatta püspöki székét, ám Jeruzsálemben egy lelkileg teljesen lepusztult várost talált. Minden erejét arra fordította, hogy rendezze az egyház helyzetét, és megszilárdítsa az igaz hitet. 381-ben a II. Egyetemes Zsinaton az igaz hit védelmezői között volt mindvégig. Élete utolsó éveiben igyekezett helyreállítani a békét városában. 387-ben halt meg.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!