4. hang

Péld 19,16-25 (Ószövetség)

Aki megtartja a parancsot, megóvja lelkét, aki pedig nem ügyel a számára kijelölt útra, az elpusztul. Aki megkönyörül a szegényen, az Istennek ad kölcsön, s ő megfizet neki adományáért. Fenyítsd meg fiadat, s akkor még jó reményed lehet, az életében viszont kárt ne tégy! A rossz szándékú ember gyakorta kárt vall, s hogyha romlására törnek, még a lelkét is kiteszi ráadásul! Hallgass, fiam, atyád intelmére, hogy végtére is bölcs legyél! Sokféle gondolat van az emberi szívben, de csak az Úr akarata marad meg örökre! Az ember irgalmasságot gyakorolva terem gyümölcsöt; s többet ér az igaz szegény, mint a hazug gazdag. Az Úr félelme életben tart: aki viszont nem fél tőle, az csupa olyan helyen tanyázik, ahol nem igaz ismeret honol. Aki jogtalanul ölbe teszi kezét, az már a szájához nem emeli fel. Ha a szemtelent megverik, az együgyű csak ravaszabb lesz; ha pedig az okos embert fedded meg, máris belátásra jut.

Iz 48,17-49,4a (Ószövetség)

Így szól az Úr, Izrael szentje, a te Megváltód: Én vagyok a te Istened, aki megtanítottalak arra, hogy megtaláld utadat és azon járj. Bárcsak hallgattál volna parancsolataimra: akkor békességed túláradó lenne, mint a folyam, s igazságosságod, mint a tenger hullámai. Nemzetséged annyi volna, mint a homokföveny, méhed ivadéka pedig mint a föld pora. Akkor nem pusztulnál ki, s a neved soha nem veszne ki előttem. Vonuljatok ki Babilonból! Meneküljetek ki a káldeusok közül! Örömteli szóval ujjongjatok, s adjátok ezt tudtul, terjesszétek el hírét a föld határáig! Ezt mondjátok: „Az Úr megváltotta szolgáját, Jákobot! És ha szomjaznának, a pusztán át is úgy vezeti őket, hogy vizet fakaszt nekik a kősziklából.” Meghasadnak a kőszir­tek, víz fakad belőlük és ihat abból az én népem. Nincs min örvendezniük az istenteleneknek — mondja az Úr. Halljátok, szigetek, s figyeljetek csak, nemzetek: hosszú időn át tart majd ez — mondja az Úr. Anyám méhétől hívott meg ő, és nevemen szólított. Számat éles kardhoz tette hasonlóvá, és kezének oltalmában rejtegetett. Mint kiválasztott nyilát, olyanná tett, és tegezébe rejtett engem. S így szólt hozzám: „A szolgám vagy te, Izrael, s tebenned fogok megdicsőülni.” Én viszont azt mondtam: „Hiába fáradoztam, s hasztalanul fecséreltem el erőmet”. Ezért az ügyem megítélését az Úrra hagytam, és fáradozásomat az én Istenemre.

Szent Teodulosz és vértanútársai

Teodul jámbor keresztény szülők gyermeke volt, Fiatal volt, ékes tekintetű és szeplőtelen életet élt. A tesszalonikai egyházban volt felolvasó. Három fiútestvére szintén hasonló szép életet élt. Teodul egy álombéli látomás után reggel egy szent kereszt jelét viselő gyűrűt látott a kezén. Ezzel a gyűrűvel minden beteget meggyógyított, akivel csak találkozott.

Agatopod szintén a szaloniki egyházban szolgált, mint diakónus. Idős ember volt és tiszta életet élt.

Amikor, a császárok keresztényüldöző rendelete eljutott Szalonikibe, a hívek egy része elmenekült, mert gyengének érezte magát, más része visszatért a pogányságba, de a hűséges keresztények kitartottak. Köztük volt a két egyházi szolga is. Sem rejtőztek el, hanem állandóan a templomban voltak, imádkoztak és várták saját szenvedéseik kezdetét. A katonák, mihelyt tudomást szereztek róluk, Pausztin városparancsnok elé vitték őket. Először Teodult hallgatta ki, de nem tudta hitehagyásra rávenni. Azután az idős Agatopód következett, de ő is csak az igaz Istennek akart áldozatot bemutatni. Mindketten, a börtönbe kerültek, ott isteni látomás erősítette meg őket a rájuk váró kínzásokra. A börtönben imádkozókat hallgatták azok a rabtársak, akik valódi bűnökért várták büntetésüket vagy halálukat. Megbánták bűneiket és bocsánatot kértek Isten szentjeitől bűneikéit. Mivel félő volt, hogy sok pogány kereszténnyé lesz, a városparancsnok elrendelte, hogy Teodult fejezzék le. Ez nem történt meg. Újra börtönbe kerülve Agatopoddal együtt, másnap mindkettőjüket arra ítélték, hogy a tengerbe dobják. Követ kötve nyakukra a hajóról a tengerbe fullasztották őket. A tenger hullámai a partra vetették szent testüket, a keresztények pedig tisztelettel temették el őket 303 körül.

Szent György atya

A hallgatag György atya a malei hegyen Peloponézoszon él te szerzetesi életét. Ezért kapta a „malei” nevet. Tiszta szívvel élt, alázatossággal ékesítette életét, hittől és kegyelemtől ragyogott. A IV. században élt.

Himnuszköltő József atya

József Sziciliában született istenfélő és erényes szülőktől A gyermeket jó erkölcsben a könyvek ismeretében nevelték. Már gyermekkorában észre lehetett venni, hogy erényekben tökéletes ember válik belőle. Szelíd volt, csendes és alázatos. A szent könyveket sikeresen tanulta, Amikor Szicíliára rátörtek a barbárok, szüleivel Görögországba menekült. Ott a szaloniki kolostorba lépett és szigorú életet kezdett. Amikor kitört a szentképek elleni harc, József a legbuzgóbb védelmezői közé tartozott a szent képeknek. Ezért nemegyszer számkivetésbe küldték. Amikor utoljára visszatért a száműzetésből Konstantinápolyba, Ignác pátriárka a Nagy Egyház szent edényeinek őrzőjévé tette meg. Fotiosz pátriárka pedig az egész konstantinápolyi papság gyóntatójává nevezte ki. Isten emberének és az atyák atyjának nevezte, isten a lélekbelátás ajándékával tisztelte meg. Látta azokat a bűnöket, amiket az emberek el akartak előle titkolni. József atya csendesen hunyt el 883-ban az április 3-ról, 4-re virradó éjjel. Istentiszteleteink számára közel 300 kánont írt, ezért kapta a „himnuszköltő” címet.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!