1. hang

ApCsel 3,19-26 (Apostol)

Azon időben Péter így beszélt a néphez: Tartsatok hát bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröljék a bűneiteket, hogy az enyhülés idői eljöjjenek az Úr színétől, és elküldje azt, akit hirdettek nektek, Jézus Krisztust. Őt ugyan az égnek kell befogadnia minden dolog helyreállításának az idejéig, amelyről Isten szólt századok óta szent prófétáinak szája által. Mózes ugyanis megmondta, hogy ‘Uratok, Istenetek támaszt majd nektek prófétát testvéreitek közül, mint engem, őt hallgassátok mindenben, amit mond majd nektek. Az lesz ugyanis, hogy mindenkit, aki nem hallgatja ezt a prófétát, kiirtanak a nép közül’. A próféták, akik szóltak Sámueltől kezdve és azután, mind hirdették ezeket a napokat.
Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, amelyet az Isten kötött atyáinkkal, mikor Ábrahámnak azt mondta: „Utódaidban nyer áldást a föld minden nemzetsége.”. Isten elsősorban nektek támasztotta s küldte el Fiát, hogy megáldjon titeket, s így mindenki megtérjen a gonoszságából.«

1Pét 5,6-14 (Apostol)

Atyámfiai! Alázzátok meg magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket a látogatás idején. Bízzátok őrá minden aggodalmatokat, mert neki gondja van rátok. Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen, tudjátok ugyanis, hogy ugyanez a szenvedés vár a testvéreitekre is, akik ezen a világon vannak.
Minden kegyelem Istene pedig, aki meghívott minket az ő örök dicsőségére Jézus Krisztus által, maga fog minket, miután kissé szenvedtünk, tökéletesíteni, megerősíteni és megszilárdítani. Neki legyen dicsőség és uralom mindörökkön örökké. Amen.
Szilvánusz, a hű testvér által - úgy gondolom - röviden írtam nektek, kérve-kérve titeket és tanúságot téve arról, hogy Isten igaz kegyelme az, amelyben éltek. Üdvözöl titeket a veletek együtt kiválasztott egyház Babilonban, és Márk, a fiam. Köszöntsétek egymást szent csókkal.
Kegyelem mindnyájatoknak, akik Krisztus Jézusban vagytok. Amen.

Jn 2,1-11 (Evangélium)

Abban az időben menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja ezt mondta neki: „Nincs boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám.” Anyja szólt a szolgáknak: „Bármit mond nektek, tegyétek meg!” Volt ott hat kőkorsó a zsidók tisztálkodása céljára, mindegyik két- vagy hárommérős. Jézus szólt nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak!” Ők pedig odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, és nem tudta honnan való - a szolgák azonban tudták, akik a vizet merítették -, odahívta a násznagy a vőlegényt. Azt mondta neki: „Minden ember először a jó bort teszi fel, és csak amikor megittasodtak, akkor a silányabbat, te pedig mostanáig tartogattad a jó bort.” Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne.

Lk 10,16-21 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.” Amikor a hetven visszatért, örömmel mondták: „Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre.” Így válaszolt nekik: „Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből. Íme, hatalmat adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, és az ellenség minden ereje fölött, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyekben!” Abban az órában Jézus felujjongott a Lélekben, és így szólt: „Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, mert így tetszett neked.”

Szent Márk apostol és evangélista

A neve alatt fennmaradt evangélium szerzője. Jeruzsálemi lehetett, s a hagyomány szerint rokona volt Szent Barnabás apostolnak és közeli munkatársa lett Szent Péter és Pál apostoloknak is. Velük együtt eljutott Ciprusra, Szíriába, Kisázsiába és a római birodalom más tartományaiba is. A hagyomány szerint ő volt az az ifjú, aki Jézus elfogatásakor követni akarta az elfogott Mestert, de amikor a fegyveresek az ingénél fogva megragadták,ő meztelenül elmenekült. Tőle maradt ránk az első ma is ismert teljes evangélium, amennyiben Szent Máté ma is ismert görög nyelvű szövege valamivel később íródhatott, s a Szent Márkét megelőző esetleg arám nyelven terjesztett változatokból nem maradt ránk kézirat.
További hagyományok szerint 42-62 között ő lehetett Alexandria első püspöke, akit a kopt egyház alapítójaként tisztel, és aki ott vértanúhalált is halt. Vértanúságának módjáról azt tartják, hogy a pogányok összekötözve hurcolták sziklákon keresztül, amíg a teste szét nem roncsolódott és ki nem lehelte a lelkét. 310-ben a keresztények a sírja fölött templomot emeltek. Később 820-ban, amikor a muzulmánok uralma Egyiptomban is állandósult, a keresztények átmentették Szent Márk testét Velencébe, ahol most is nyugszik a neki szentelt székesegyházban. Így nemcsak a kopt egyház, hanem nyugat és kelet nagyon sok közössége tiszteli őt védőszentjeként és pártfogójaként.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!