2. hang

ApCsel 8,5-17 (Apostol)

Azon időben eljutott Fülöp Szamaria városába és hirdette nekik Krisztust. Tömegesen és egyetértően figyeltek arra, amiket Fülöp mondott, hallva és látva a jeleket, amelyeket cselekedett. Mert a tisztátalan lelkek hangos kiáltással kimentek sokakból, akikben laktak, és sok inaszakadt és sánta meggyógyult. Nagy az öröm támadt abban a városban.

Volt azonban a városban egy Simon nevű férfi, aki azelőtt bűbájosságot űzött és elámította Szamaria népét, azt állítva, hogy ő rendkívüli valaki. Nagy és kicsi, mindenki hallgatott rá s azt mondták: »Ő az Isten ereje, amelyet Nagynak mondanak.« És követték őt, mert jó ideje ámította őket bűbájosságaival. Mikor azonban Fülöpnek hittek, aki hirdette az örömhírt Isten országáról, a férfiak és az asszonyok megkeresztelkedtek Jézus Krisztus nevében. Sőt, maga Simon is hitt, s megkeresztelkedése után Fülöphöz szegődött. Mikor látta, hogy jelek és igen nagy csodák is történnek, elálmélkodva csodálkozott.

Mikor pedig az apostolok, akik Jeruzsálemben voltak, meghallották, hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost, Amint odaérkeztek, imádkoztak értük, hogy elnyerjék a Szentlelket, mert az még egyikükre sem szállt le, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevében. Ekkor rájuk tették kezüket s azok elnyerték a Szentlelket.

Jn 6,27-33 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyan eledelért, amely megmarad az örök életre! Ezt az Emberfia adja nektek, akit maga az Atya, az Isten jelölt meg pecsétjével.” Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy az Isten szerinti tetteket vigyük végbe?” Jézus ezt felelte: „Az Isten szerinti tett az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.” De ők így folytatták: „Hadd lássuk, milyen csodajelet viszel végbe! Akkor majd hiszünk neked. Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: »Mennyei kenyeret adott nekik enni.«” Jézus erre azt mondta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret a mennyből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből, és életet ad a világnak.”

Timóteus és Mavra vértanúk

Házastársak, akik az egyiptomi Thebaisz melletti Panapeisz községben éltek tisztes keresztény házasságban. Timóteus az egyházközség felolvasója volt, aki őrizte az egyházi könyveket, és hitoktatásban részesítette a híveket. Diocletianus császár uralkodása idején (284-305) följelentették, mint keresztényt. Timóteus viszont sem rábeszélésre, sem kínzásokra nem volt hajlandó áldozatot bemutatni a pogány isteneknek. Ekkor előállították a feleségét, Mavrát is, hátha meg tudná győzni férjét, de ő is állhatatosnak bizonyult a hitben. Ezért keresztre feszítve haltak meg 286-ban.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!