6. hang

Gal 4,22-27 (Apostol)

Atyámfiai! Írva van: Ábrahámnak két fia volt, egy a szolgálótól, és egy a szabad asszonytól. De az, aki a szolgálótól volt, test szerint született, aki pedig a szabad asszonytól, ígéret folytán. Ezeket példázatképpen mondták; mert ezek az asszonyok a két szövetséget jelentik: az egyik a Sinai-hegyről való, amely szolgaságra szül, ez Hágár. Hágár voltaképpen az Arábiában levő Sinai-hegyet jelenti, s megfelel a mostani Jeruzsálemnek; ugyanis fiaival együtt szolgaságban él. A magasságbeli Jeruzsálem pedig szabad: ez a mi anyánk. Mert írva van:
»Örülj, te magtalan, aki nem szülsz;
ujjongj és kiálts, aki nem vajúdsz,
mert több a fia az elhagyottnak,
mint annak, akinek férje van«.

Ef 1,7-17 (Apostol)

Atyámfiai! Benne van számunkra a megváltás a vére által,
a bűnök bocsánata,
kegyelme gazdagságának megfelelően,
amelyet igen bőségesen juttatott nekünk
minden bölcsességgel és ismerettel.
Megismertette ugyanis velünk akaratának a titkát jóságos tetszése szerint,
amelyet elhatározott őbenne
az idők teljességének megvalósításáról:
hogy Krisztusban mint főben fogjon össze mindent,
ami az égben és ami a földön van.
Benne részesei is lettünk az örökségnek, mi, akik erre lettünk rendelve annak végzése szerint, aki mindent akaratának a határozata szerint cselekszik, hogy magasztaljuk az ő dicsőségét, mi, akik már azelőtt reméltünk Krisztusban.
Benne ti is hallottátok az igazság igéjét, és hittetek is neki, megkaptátok a megígért Szentlélek pecsétjét, aki foglaló örökségünkre, amíg az Isten teljesen meg nem váltja tulajdonát dicsőségének magasztalására.
Ezért én is, miután hallottam az Úr Jézusban való hitetekről és az összes szentek iránti szeretetetekről, nem szűnök meg hálát adni értetek, megemlékezve rólatok imádságaimban, hogy Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy őt megismerjétek.

Mk 8,1-10 (Evangélium)

Abban az időben Jézust igen nagy népsokaság vette körül. Nem volt mit enniük, ezért magához szólította tanítványait. Így szólt hozzájuk: „Sajnálom a tömeget, mivel már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha étlen engedem haza őket, nem fogják végigbírni az utat, hisz többen közülük messziről jöttek.” Tanítványai ezt válaszolták: „Honnan lehetne itt a pusztában annyi kenyérre szert tenni, hogy mind jóllakjanak?” Megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Ők pedig azt mondták: „Hét.” Erre megparancsolta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Ki is osztották a tömegnek. Volt néhány apró haluk is. Ezeket is megáldotta, és szólt, hogy osszák ki. Ettek és jól is laktak, aztán összeszedték a maradékot: hét kosárral lett. Akik ettek, mintegy négyezren voltak. Ezután hazaküldte őket, maga pedig tanítványaival beszállt a bárkába, és Dalmanuta környékére ment.

Lk 1,5-25 (Evangélium)

Abban az időben volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy Zakariás nevű pap, Abija papi osztályából. Felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak az Isten előtt, feddhetetlenül éltek, az Úr minden parancsa és rendelkezése szerint. De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak. Történt pedig, hogy amikor osztályának rendjében papi szolgálatot teljesített az Isten előtt, és a papi szolgálat szokása szerint rá esett a sor, hogy tömjénezzen, bement az Úr templomába. Az egész népsokaság kívül imádkozott az illatáldozat órájában. Akkor megjelent neki az Úr angyala a tömjénoltár jobb oldalán. Amikor Zakariás meglátta, zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén. Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és részegítő italt nem fog inni, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni, Illés szellemével és erejével jár majd őelőtte, hogy az apák szívét a fiak felé fordítsa, az engedetleneket pedig az igazak okosságára, és így felkészült népet állítson az Úr elé.” Ekkor Zakariás így szólt az angyalhoz: „Miből fogom ezt megtudni? Hiszen én öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott már napjaiban.” Feleletül az angyal ezt mondta neki: „Én Gábriel vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy szóljak hozzád, és meghozzam neked ezt az örömhírt. Íme, megnémulsz, és nem tudsz megszólalni addig a napig, amíg ezek meg nem történnek, mert nem hittél szavaimnak, amelyek a maguk idejében be fognak teljesedni.” Ezalatt a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy sokáig időzik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és megértették, hogy látomása volt a templomban, ő pedig intett nekik, és néma maradt. Amikor azután leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. E napok után Erzsébet, a felesége fogant, és elrejtőzött öt hónapig, mondván: „Így cselekedett velem az Úr ezekben a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.”

Keresztelő Szent János fogantatása

Erről az eseményről Szent Lukács evangéliuma számol be. A történet a jeruzsálemi templomban kezdődik, egy angyal megjelenik az idős Zakariásnak, és megjövendöli fia születését, ezen kívül azt is, hogy Jánosnak fontos szerepe lesz, mert ő közvetít a két szövetség között –„Illés szellemével és erejével, hogy az apák szívét a fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak”. Zakariás nem hitt az angyalnak, ezért megnémult.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!