1. hang

Fil 1,1-7 (Apostol)

Atyámfiai! Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, Krisztus Jézus összes szentjeinek Filippiben a püspökökkel és a diákonusokkal együtt: kegyelem nektek és békesség az Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
Valahányszor megemlékezem rólatok, hálát adok Istenemnek, és mindig, minden imádságomban örömmel könyörgök mindnyájatokért, mivelhogy résztvesztek az evangélium munkájában az első naptól kezdve mostanig. Bízom is abban, hogy aki megkezdte bennetek a jó művet, teljessé teszi azt Krisztus Jézus napjáig. Illő is, hogy így gondolkozzam mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket, akik a bilincseimben, valamint az evangélium védelmezésében és megerősítésében mindannyian részesei vagytok a nekem juttatott kegyelemnek.

Lk 4,38b-44 (Evangélium)

Abban az időben Jézus Simon házába ment. Simon anyósát magas láz gyötörte. Kérték őt az érdekében. Fölé hajolt, parancsolt a láznak, és az nyomban elhagyta. Mindjárt fel is kelt és szolgált nekik. Napnyugta után mindazok, akiknek különféle bajokban szenvedő betegeik voltak, odavitték hozzá őket. Ő pedig mindegyikükre egyenként rátette a kezét, és meggyógyította őket. Akkor sokakból ördögök is mentek ki, így kiáltozva: „Te vagy a Krisztus, az Isten Fia!” Ő azonban rájuk parancsolt, és nem engedte szóhoz jutni őket, mert tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor pedig megvirradt, kiment és félrevonult egy elhagyatott helyre. A tömeg azonban kereste. Amikor megtalálták, marasztalták, hogy ne menjen el tőlük. Ő azonban azt mondta nekik: „Más városokban is kell hirdetnem az Isten országát, hiszen ez a küldetésem.” És hirdette Galilea zsinagógáiban.

Szent Evlampiosz és Evlampia vértanúk

Maximiánus császár keresztényüldözésekor sokan, félve a kínzásoktól barlangokba, hegyekbe menekültek. Egy nikomédiai Evlampiosz nevű keresztény ifjú is elrejtőzködött sokakkal együtt, de visszaküldték a városba, hogy szerezzen kenyeret, ám elfogták, és a bíró elé állították. A bíró felszólította, hogy áldozzon az isteneknek. Mivel ezt megtagadta, sőt gúnyolódott a keresztényellenes intézkedéseken, kínzásoknak vetette alá. Isten azonban sértetlenül őrizte meg. Testvére, Evlampia értesült bátyja kínzásáról, hozzá futott, és bátorította a kitartásra. A bíró mindkettőjüket forró olajjal telt üstbe dobatta, de sértetlenül kerültek ki belőle. A tüzes kemence sem vette el életüket. Végül mindkettőjüket lefejezésre ítélték. Evlampiosz maga hajtotta fejét a kard alá, Evlampia útközben meghalt, így nem vágták le fejét. Csodájuk láttán mintegy száz ember tért meg, s részesedtek sorsukban. Ez a vértanúság 303 körül történt. (Más források csak a IV. sz. kezdetét jelölik). Tiszteletük különösen nagy volt Konstantinápolyban.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!