1. hang
Atyámfiai! Tudomásotokra akarom hozni, hogy jelen körülményeim inkább hasznára vannak az evangéliumnak, amennyiben az egész császári testőrségben és máshol is ismeretes lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem, és az Úrban való testvérek többsége bilincseimből bizalmat merítve bátrabban, félelem nélkül meri hirdetni az igét. Némelyek ugyan irigységből és versengésből, mások azonban jóakaratból hirdetik Krisztust. Ezek szeretetből, mert tudják, hogy az evangélium védelméért vagyok itt; azok meg versengésből, nem tiszta szándékkal hirdetik Krisztust, s azt hiszik, hogy lelki kínt okoznak bilincseimben. De mit számít ez? Csak Krisztust hirdessék bármi módon, akár hátsó gondolattal, akár őszinte szándékkal. Én örülök neki. Sőt ezután is örülni fogok, mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik imádságotok és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. Ez az én várakozásom és reménységem, hogy semmiben sem szégyenülök meg, ellenkezőleg teljes a bizalmam,
Abban az időben farizeusok mentek Jézushoz, és ezt mondták neki: „Miért böjtölnek és imádkoznak gyakran János tanítványai, és ugyanígy a farizeusokéi? A tieid ellenben esznek és isznak!” Ő pedig ezt mondta nekik: „Talán képesek volnátok böjtre fogni a násznépet, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek azokban a napokban.” Példabeszédet is mondott nekik: „Senki sem hasít ki új ruhából foltot, hogy azt régi ruhára varrja. Vagy ha mégis, akkor az újat is elszakítja, és a régire se illenék az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe. Vagy ha mégis, az új bor megrepeszti a tömlőket és kiömlik, a tömlők meg tönkremennek. Az új bort új tömlőbe kell tölteni, és akkor mindkettő megmarad. Aki óbort iszik, nem kíván rögtön újat inni, mert azt mondja: »Jobb az ó!«”
Szent Próbosz, Tarakhosz és Andronikosz vértanú
Diocletianus és Maximianus császárok uralkodása alatt elfogtak, és Tarszoszba a prokonzulhoz vittek három keresztényt. Próbosz thrákiai származású volt, a pamfiliai Pergéből. Tarakhosz római polgár volt és katona, a szíriai Klaudiopoliszból származott. Andronikosz egy nemes efezusi polgárnak volt a fia. A kihallgatás során kereszténynek vallották magukat, és nem akarták hitüket megtagadni. A prokonzul ezért mindnyájukat megkínoztatta, és börtönbe vettette. Később különféle kínzások után karddal részekre vagdalták őket és így lettek vértanúk 304-ben. Holttestüket gonosztevők maradványaihoz dobták, és katonákkal őriztették. Éjszaka földrengés, villámlás és mennydörgés támadt nagy esővel. A katonák elfutottak, a keresztények pedig mennyei fény útmutatása alapján találták meg a testeiket. Elvitték és tisztességesen eltemették őket.
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR
VISSZA A TETEJÉRE