LITURGIKUS NAPTÁR

2022. október 29. (Szombat)

3. hang

2Kor 3,12-18 (Apostol)

Atyámfiai! Mivel reménységünk van, nagy nyíltsággal beszélünk, nem pedig úgy, mint Mózes, aki lepelt helyezett arcára, hogy Izrael fiai ne lássák annak végét, ami mulandó. De értelmük eltompult. Mind a mai napig ugyanis, amikor az Ószövetséget olvassák, ott van ugyanaz a lepel fölfedetlenül, mert az csak Krisztusban tűnik el. Sőt mind a mai napig, mikor Mózest olvassák, lepel fekszik szívükön. De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. Mert az Úr a Lélek; ahol pedig az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig mindnyájan, miközben fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét, ugyanazon képmássá változunk át dicsőségről dicsőségre, az Úr Lelke által.



Lk 6,1-10 (Evangélium)

Abban az időben Jézus az egyik szombaton vetések közt járt. Tanítványai tépdesték a kalászokat, és kezükkel kimorzsolva eszegették. A farizeusok közül azonban egyesek azt mondták: „Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad?” Jézus felelt nekik: „Nem olvastátok-e, mit tett Dávid, amikor megéhezett ő és akik vele voltak? Miként ment be az Isten házába, hogyan vette el a kitett kenyereket, és evett, és a vele levőknek is adott azokból, amelyeket nem szabad másnak megenni, csak egyedül a papoknak.” Aztán ezt mondta nekik: „Mert az Emberfia ura a szombatnak is.” Történt azután egy másik szombaton, hogy bement a zsinagógába, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze el volt sorvadva. Az írástudók és a farizeusok pedig figyelték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy vádat találjanak ellene. Ő azonban ismerte gondolataikat, ezért így szólt az elsorvadt kezű emberhez: „Kelj fel, és állj középre!” Az fölkelt és odaállt. Jézus azután ezt mondta nekik: „Kérdezlek titeket, szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy elpusztítani?” Majd körülnézett mindnyájukon, és így szólt hozzá: „Nyújtsd ki a kezedet!” Ő pedig megtette, és meggyógyult a keze; éppúgy egészséges lett, mint a másik.




Szentéletű Római Anasztázia vértanúnő

Szentünk, aki különbözik a dec. 22-én ünnepelt Gyógyszerkészítő Anasztázia vértanúnőtől, Rómában született, kolostorban nevelkedett és erényes hajadonná serdült. 21 éves korában szüzességet fogadott. Szépsége miatt többen szerették volna feleségül venni. Anasztázia viszont megmaradt Krisztus iránti hűségében. Abban az időben Decius császár üldözte a keresztényeket, így Anasztáziát is elfogták és Probus hadvezér elé állították. Mivel nem akart hittagadó lenni, megkínozták, és karddal lefejezték. Holttestét a vadak és madarak eledeléül dobták, de a test sértetlen maradt. Angyali látomás után egykori kolostorának főnöknője éjjel megtalálta testét és tisztelettel eltemette. A vértanúnővel együtt fejeztek le egy Kirill nevű embert is, aki Anasztáziának a kínzások alatt vizet adott inni.


Szentéletű Ábrám atya

Szíriában volt remete a VI. század közepén. Ifjú korában erőszakkal akarták megházasítani, de a lakodalomból megszökött. Elfalazta magát egy kicsiny cellában, amin csak keskeny nyílást hagyott; ezen keresztül kapott ennivalót, s így tudta elmagyarázni szüleinek tette okát. A család beletörődött, a házasságot semmisnek nyilvánították, s Ábrám tíz évet töltött magányában. Ezután, bár ő maga nem akarta, Edessza püspöke pappá szentelte, s misszionáriusnak küldte egy Beth-Kiduna nevű faluba. Sok gyötrelmet viselt el, míg templomot építve, jó példájával megtérítette a falu lakóit. Imádkozott, hogy Isten küldjön oda nála jobb lelkipásztort, s visszatért cellájába, amit halálig csak egyszer hagyott el. Hírét vette, hogy unokahúga, a későbbi Edesszai Szt. Mária rendezetlen életet él. Katonai álruhát öltött, úgy látogatta meg, s meggyőzte az erényes élet és a megtérés értékéről, Mária pedig jóra változtatta életét.




Liturgikus naptár RSS-csatorna Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!

ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2026 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert