4. hang

2Kor 5,1-10a (Apostol)

Atyámfiai! Tudjuk, hogy ha ez a mi földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk hajlékot, nem kézzel alkotott, örök házat az égben. Azért is sóhajtozunk ebben a testben, mert égi hajlékunkat arra felölteni óhajtjuk, hogy ha le kell majd vetkőznünk, mezítelennek ne bizonyuljunk. Mert amíg ebben a sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, mivel nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, hogy azt, ami halandó, elnyelje az élet. Aki pedig minket erre felkészített, az Isten, aki a Lélek zálogát adta nekünk.
Ezért mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy míg a testben élünk, távol járunk az Úrtól; mert hitben járunk, és nem szemlélésben, De bizakodunk, és jobban szeretnénk kiköltözni a testből, és elérkezni az Úrhoz. Ezért igyekszünk is neki tetszeni, akár nála vagyunk, akár távol élünk tőle. Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt.

Lk 7,1b-10 (Evangélium)

Abban az időben Jézus betért Kafarnaumba. Egy százados egyik szolgája pedig, aki annak nagyon kedves volt, haldoklott. Mivel hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte őt, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját. Azok pedig, amikor odaértek Jézushoz, nagyon kérték: „Méltó arra, hogy megtedd ezt neki, mert szereti nemzetünket, és a zsinagógát is ő építtette nekünk.” Jézus tehát velük ment. Amikor már nem volt messze a háztól, a százados elküldte hozzá a barátait ezekkel a szavakkal: „Uram! Ne fáradj, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj! Éppen ezért nem is tartottam magamat méltónak, hogy hozzád menjek; hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám! Mert én is alárendelt ember vagyok, és katonák szolgálnak alattam; és ha azt mondom az egyiknek: »Menj!«, akkor elmegy; vagy a másiknak: »Gyere!«, akkor odajön; és a szolgámnak: »Tedd meg!«, akkor megteszi.” Ennek hallatán Jézus elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az őt követő tömegnek: „Mondom nektek, még Izraelben sem találtam ekkora hitet.” Amikor a küldöttek hazatértek, a beteg szolgát gyógyultan találták.

Szent Galaktion és Episztémé vértanúk

A föníciai Emesaban élt egy pogány házaspár. Gyermektelenek voltak, és a feleség sokat szenvedett ezért férjétől. Egy alkalommal egy alamizsnát kérő szerzetes felvilágosította a feleséget, hogy csak akkor lesz gyermeke ha kereszténnyé lesz Az asszony nagy titokban megkeresztelkedett. Később férjét is rávette az igaz hitre. Amikor fiúgyermekük megszületett, a Galaktion nevet adták neki. A gyermek növekedvén, nagy előhaladást tett a tudományokban. Édesanyja halála után, amikor 24 éves lett, apja egy szép pogány leányt Episztémét választotta ki neki, és eljegyezte fiával. Galaktion rábeszélte feleségét, hogy ő is legyen keresztény, legyenek egy hiten. A feleség beleegyezett. Galaktion ezután azt tanácsolta, hogy éljenek ezután szűzies életet mindketten. Eloszván vagyonukat a szegényeknek, és titokban elhagyván az atyai házat, 10 napi járóföldre a Publion hegyhez érkeztek. Itt volt egy férfikolostor, nem messze tőle, pedig egy női. Mindketten kolostorba vonultak, és ott szerzetesi életet éltek. Amikor a keresztényüldözés alatt megfogták Galaktiont, Episztémé is utánament saját akaratából, hogy együtt szenvedjenek hitükért. Sokféle kínzás után mindkettőjüket lefejezték. Ez Decius császár uralkodása idején történt.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!