6. hang
Atyámfiai! Ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.
Mivel tovább már nem állhattuk meg, jónak láttuk, hogy magunkra maradjunk Athénben, és elküldtük Timóteust, a testvérünket, Isten szolgáját Krisztus evangéliumában, hogy hiteteknek szolgáljon s megerősítsen és buzdítson titeket, hogy senki meg ne tántorodjék ezekben a szorongatásokban. Hiszen tudjátok, hogy ez a rendeltetésünk. Meg is mondtuk előre, amikor nálatok voltunk, hogy szorongatásokat fogunk elszenvedni, mint ahogy meg is történt, s tudtok is róla. Azért nem állhattam meg tovább, s elküldtem, hogy értesüljek hitetekről, hogy nem kísértett-e meg titeket a kísértő, s nem vész-e kárba a munkánk.
Most azután, - mikor Timóteus visszatért tőletek hozzánk, és hírt hozott hitetekről és szeretetetekről, s arról, hogy mindig jó emlékezéssel vagytok irántunk s látni kívántok minket, ahogy mi is titeket, - ezért vigasztalást találtunk bennetek s a ti hitetekben, testvérek, minden ínségünk és szorongatásunk mellett is, mivel mi akkor éledünk fel, ha ti állhatatosak vagytok az Úrban.
Atyámfiai! Úgy vélem, hogy Isten minket apostolokat utolsóknak állított, mint halálra szántakat, mert látványossága lettünk a világnak, angyaloknak is, embereknek is. Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, ti pedig okosak Krisztusban; mi gyöngék, ti pedig erősek; ti megbecsültek, mi pedig megvetettek. Mindez óráig éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk és verést szenvedümk, nincs otthonunk és fáradozunk saját kezünkkel dolgozva. Ha átkoznak minket, áldást mondunk; ha üldözést szenvedünk, eltűrjük; ha gyaláznak minket, jó szóval felelünk; szinte salakja lettünk a világnak, mindennek söpredékévé mind ez ideig.
Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy mint kedves fiaimat intselek. Mert ha tízezer tanítótok is volna Krisztusban, de atyátok nincsen sok, mert Krisztus Jézusban az evangélium által én adtam nektek életet.
Abban az időben, amikor a nép Jézus köré sereglett, így kezdett beszélni: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Mert ahogy Jónás jel volt a niniveiek számára, úgy lesz jel az Emberfia is e nemzedéknek. Dél királynője feltámad majd az ítéletkor e nemzedék tagjaival együtt, és elítéli őket. Mert eljött a föld széléről, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, és íme, nagyobb van itt Salamonnál. A ninivei férfiak feltámadnak majd az ítéletkor e nemzedékkel együtt, és elítélik, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás szavára, és íme, nagyobb van itt Jónásnál. Senki sem gyújt lámpást azért, hogy elrejtse vagy a véka alá tegye, hanem a tartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.”
Abban az időben Jézus ki akart menni Galileába. Találkozott Fülöppel, és mondta neki: „Kövess engem!” Fülöp Betszaidából, András és Péter városából való volt. Fülöp találkozott Natánaellel, és elmondta neki: „Megtaláltuk, akiről Mózes írt a Törvényben és a próféták: a názáreti Jézust, József fiát.” „Jöhet-e valami jó Názáretből?” - kérdezte Natánael. „Gyere és lásd!” - felelte Fülöp. Amikor Jézus meglátta Natánaelt, amint feléje tartott, ezt mondta róla: „Lám, egy igazi izraelita, akiben nincs semmi álnokság.” Natánael megkérdezte tőle: „Honnét ismersz?” Jézus így válaszolt: „Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, a fügefa alatt voltál.” Natánael erre felkiáltott: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!” Jézus ezt felelte neki: „Mivel megmondtam, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat is fogsz látni ezeknél.” Majd hozzátette: „Bizony, bizony, mondom nektek: mostantól látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött.”
Szent Fülöp apostol
A Galileai tenger mellett terült el Betszaida városa. Ez a helység három apostolt adott az Egyháznak. Két testvér: András és Péter halászok voltak, Fülöp pedig tanulmányokat folytatott. Buzgósággal foglalkozott a szent könyvekkel és a messiási jövendölésekkel. Jézus meghívta őt apostolának. Fülöp tovább adta az örömhírt, hogy megtalálta a Messiást. Natánaelnek mondta el, és Jézushoz vezette. (Jn. 1, 43) Neve néhányszor még előfordul az evangéliumokban, legutoljára a Titkos Vacsoránál. A Szentlélek leszállása után ő is hithirdető körútra ment. További életéről semmi pontosat nem tudunk. A hagyomány szerint először Galileában, aztán Görögországban, Arábiában, Etiópiában, Szíriában és Kis-Ázsiában hirdette az evangéliumot. Igehirdetését sok csodával erősítette meg. Domécián császár uralkodása alatt Barnabás apostollal elfogták, az utcákon át hurcolták, majd börtönbe vetették. Végül Hierapoliszban vértanúi halállal fejezte be életét 9o-ben, 87 éves korában.
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR
VISSZA A TETEJÉRE