6. hang

Róm 10,11-11,2a (Apostol)

Atyámfiai! Az Írás ugyanis azt mondja:
»Mindaz, aki hisz benne, meg nem szégyenül«.
Nincsen ugyanis különbség zsidó és görög között, mert mindnyájuknak ugyanaz az egy Ura van, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt. Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.
De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak, ha nincsen, aki hirdesse? S hogyan hirdessék, ha nem küldték őket; amint meg van írva:
»Milyen gyönyörűségesek azok lábai,
akik hirdetik a jókat!«.
De nem mindnyájan fogadták engedelmességgel az evangéliumot. Azért mondja Izajás:
»Uram, ki hitt annak, amit hallott tőlünk?«
E szerint a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus szava által.
De kérdem én: Vajon nem hallották-e? Sőt, ellenkezőleg:
»Hangjuk elhatott az egész földre,
s beszédük a földkerekség határaira«.
Vagy kérdem: Talán Izrael nem értette meg? Mózes mondja először:
»Versengésre indítlak benneteket azok ellen, akik ‘nem népem’,
és ingerellek titeket az oktalan nép ellen«.
Izajás bátran kimondja: »Megtaláltak engem, akik nem kerestek, és kinyilvánítottam magam azoknak, akik nem érdeklődtek utánam«.
Izraelhez azonban így szól: »Kitártam kezemet egész nap a hitetlen és ellenszegülő nép felé«.
Azt kérdem tehát: Vajon elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám utóda Benjamin törzséből. Isten nem taszította el népét, melyet eleve magáénak ismert.

Lk 11,42-46 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Jaj nektek, farizeusok! Mert tizedet adtok a mentából, a rutából és minden veteményből, de semmibe veszitek az Isten ítéletét és szeretetét. Ezeket meg kell tenni, és azokat sem szabad elhanyagolni. Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek a főhelyeket a zsinagógában és a köszöntéseket a piacon! Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok: az emberek fölöttük járnak, és nem tudják.” Erre a törvénytudók közül az egyik ezt válaszolta: „Mester, ha ezeket mondod, minket is gyalázol.” Ő pedig ezt mondta: „Jaj nektek is, törvénytudók, mert az emberekre elviselhetetlen terheket raktok, magatok azonban egy ujjal sem érintitek a terheket!”

Mt 9,9-13 (Evangélium)

Abban az időben Jézus útközben meglátott egy Máté nevű embert, amint ott ült a vámnál. Szólt neki: „Kövess engem!” Az fölkelt, és követte. Történt pedig, hogy amikor később vendégül látta házában, íme, sok vámos meg bűnös jött oda, asztalhoz telepedett Jézussal és tanítványaival együtt. Ezt látva a farizeusok megkérdezték tanítványaitól: „Miért eszik mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus meghallotta, és így szólt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: »Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot«. Hisz nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre.”

Szent Máté apostol és evengélista

Eredetileg Lévinek hívták. Atyja Alfeus volt. Lévi Kafarnaumban élt, vámszedő volt. Egyszer Jézus, elhaladva a vámszedő asztal mellett, Lévit apostolának hívta. Ő azonnal követője lett Jézusnak. (Mt 9,9) Neve az apostolok jegyzékében mindenütt szerepel. Az apostolok szétoszlása után a hagyomány szerint Palesztinában, Szíriában, a médeknél, Perzsiában, Indiában és Etiópiában hirdette az evangéliumot. Életéről biztosat nem tudunk. Szintén a hagyomány szerint tűzhalállal szenvedett vértanúságot Kr.u. 60 körül. Neki köszönhetjük az első hiteles evangéliumot. A legjobban ő mutat rá arra, hogy az ószövetségi jövendölések Jézus Krisztusban teljesedtek be.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!