5. hang

Zsid 11,17-31 (Apostol)

Atyámfiai! Mivel hitt, azért áldozta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tették; feláldozta egyszülöttjét, aki az ígéreteket kapta, mikor azt mondták neki: »Izsák utódait hívják majd utódaidnak«. Hitt ugyanis abban, hogy Istennek van hatalma a halálból is életre kelteni; ezért fiát - előképül - vissza is nyerte.
Mivel hitt az eljövendő dolgokban, azért áldotta meg Izsák is Jákobot és Ézsaut.
Mivel hitt, azért áldotta meg a haldokló Jákob József mindkét fiát, és imádkozva borult rá botjának végére.

Mivel hitt, azért emlékezett meg a haldokló József Izrael fiainak kivonulásáról, és rendelkezett csontjairól.
Mivel hittek, azért rejtették el az újszülött Mózest szülei három hónapig, mikor látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától.

Mivel hitt, azért tagadta meg Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó leányának fia. Inkább azt választotta, hogy gyötrelmet szenvedjen Isten népével, minthogy az ideig-óráig tartó bűn gyönyörűségét élvezze. Az egyiptomiak kincsénél nagyobb gazdagságnak tartotta Krisztus gyalázatát, mert a jutalomra tekintett.

Mivel hitt, azért hagyta el Egyiptomot, s nem félt a király haragjától; mintegy látva a Láthatatlant, állhatatos maradt.

Mivel hitt, azért ünnepelte a húsvétot és a vérrel való meghintést, hogy ne érintse őket az, aki az elsőszülötteket megölte.

Mivel hittek, azért mentek át a Vörös-tengeren mint szárazföldön; mikor ezt az egyiptomiak is megkísérelték, elnyelte őket.
Mivel a nép hitt, azért omlottak le Jerikó falai, miután hét nap körüljárták azt.
Mivel hitt, azért nem veszett el a parázna Ráháb a hitetlenekkel, aki békével befogadta a kémeket.

Mk 9,42-10,1 (Evangélium)

Így szólt az Úr: „Ha valaki megbotránkoztat egyet is e kicsik közül, akik hisznek bennem, jobb neki, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik. Ha kezed megbotránkoztat téged, vágd le! Jobb neked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutni, az olthatatlan tűzre, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük nem alszik ki. Ha lábad megbotránkoztat téged, vágd le! Jobb neked sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat olthatatlan tüzére kerülni, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük nem alszik ki. Ha szemed megbotránkoztat téged, vájd ki! Jobb neked félszemmel bemenned az Isten országába, mint ha két szemmel vetnek a kárhozat tüzére, ahol a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki. Mindenkit tűzzel sóznak majd meg, és minden áldozatot sóval hintenek majd meg. A só jó. De ha a só elveszti ízét, mivel ízesítik meg? Legyen bennetek só, és éljetek békében egymással!” Innét útra kelve Júdea határába ment, a Jordán túlsó partjára. Ott ismét tömeg vette körül, ő pedig szokása szerint tanította őket.

Jn 3,1-15 (Evangélium)

Abban az időben volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezetője. Éjszaka elment Jézushoz, és így szólt hozzá: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hiszen senki sem képes olyan jeleket véghezvinni, amilyeneket te cselekszel, ha nincs vele az Isten.” Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.” Nikodémus megkérdezte tőle: „Hogyan születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újra megszülessék?” Erre Jézus azt mondta: „Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Lélekből, az nem mehet be az Isten országába. Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek. A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.” Nikodémus megkérdezte: „Hogyan valósulhat ez meg?” Jézus így válaszolt: „Te vagy Izrael tanítója, és ezeket nem tudod? Bizony, bizony, mondom neked, hogy arról beszélünk, amit tudunk, és arról tanúskodunk, amit láttunk, mégsem fogadjátok el tanúságtételünket. Ha földi dolgokról beszéltem nektek, és nem hiszitek, hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek? Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia, aki a mennyben van. És amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetni, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Szent Szilveszter

284-ben született. Rómában harminc éves korában, 314-ben lett pápa. 325-ben ő ugyan nem vett részt az első egyetemes zsinaton Nikaiában, de követe, Hosius cordobai érsek elnökölt azon. A keletiekkel egyetértésben a római egyházban ő szüntette meg a szombati böjtöt. Egyes források szerint az ő hatására tért meg Nagy Konstantin császár és édesanyja, Szent Ilona. Húszévnyi főpásztori működés után 335-ben hunyt el.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!