5. hang

Jak 1,1-18 (Apostol)

Jakab, Isten és a mi Urunk, Jézus Krisztus szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét nemzetségnek.
Mindig örömnek tartsátok, testvéreim, ha különféle kísértésbe estek, hiszen tudjátok, hogy a hitetek megpróbálása béketűrést szerez. A béketűrés pedig tökéletességre viszi a tetteket, hogy minden fogyatkozás nélkül tökéletesek és feddhetetlenek legyetek.
Ha pedig valaki közületek bölcsesség nélkül szűkölködik, kérje azt Istentől, aki mindenkinek bőven ad; szemrehányás nélkül meg fogja adni neki. De ne kételkedve, hanem hittel kérje; mert aki kételkedik, hasonló a tenger hullámához, melyet a szél fölver és ide s tova hajszol; az ilyen ember ne gondolja, hogy kap valamit az Úrtól. Minden útján állhatatlan a kettős lelkű ember.
A szegénysorsú testvér azért dicsekedjék, mert felemelték, a gazdag viszont azzal, hogy megalázták, mert el fog tűnni, mint a fű virága. Fölkelt ugyanis a nap perzselő hevével, kiszárította a füvet, és lehullott a virága, s tönkrement a színpompája; így fog a gazdag is elhervadni az ő útján. Boldog az a férfi, aki a kísértést kiállja, mert ha hűnek találják, elnyeri az élet koronáját, melyet Isten az őt szeretőknek megígért.
Senki se mondja, amikor kísértést szenved, hogy »Isten kísért«, mert Istent nem lehet rosszra kísérteni, és ő sem kísért senkit. Mindenkit, akik kísértésbe esik, a saját kívánsága vezet félre és csábít a rosszra. A kívánság pedig, mihelyt megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, ha elkövetik, halált okoz.
Ne tévedjetek tehát, szeretett testvéreim. Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától származik, akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak. Mert szabad akaratból nemzett minket az igazság igéjével, hogy mintegy zsengéje legyünk az ő teremtésének.

1Kor 4,9-16a (Apostol)

Atyámfiai! Úgy vélem, hogy Isten minket apostolokat utolsóknak állított, mint halálra szántakat, mert látványossága lettünk a világnak, angyaloknak is, embereknek is. Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, ti pedig okosak Krisztusban; mi gyöngék, ti pedig erősek; ti megbecsültek, mi pedig megvetettek. Mindez óráig éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk és verést szenvedümk, nincs otthonunk és fáradozunk saját kezünkkel dolgozva. Ha átkoznak minket, áldást mondunk; ha üldözést szenvedünk, eltűrjük; ha gyaláznak minket, jó szóval felelünk; szinte salakja lettünk a világnak, mindennek söpredékévé mind ez ideig.
Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy mint kedves fiaimat intselek. Mert ha tízezer tanítótok is volna Krisztusban, de atyátok nincsen sok, mert Krisztus Jézusban az evangélium által én adtam nektek életet.

Mk 10,11-16 (Evangélium)

Így szólt az Úr: „Aki elbocsájtja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség bocsájtja el férjét, és máshoz megy, házasságot tör.”
Kisgyerekeket hoztak hozzá, hogy érintse meg őket. De a tanítványok elutasították azokat, akik odahozták őket. Amikor Jézus észrevette, megharagudott, és azt mondta nekik: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa! Bizony, mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem jut be oda.” Azután ölébe vette, és kezét rájuk téve megáldotta őket.

Jn 1,18-28 (Evangélium)

Az Istent soha senki nem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya ölén van, ő nyilatkoztatta ki.
János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék: „Te ki vagy?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Krisztus.” Ezért megkérdezték tőle: „Mi vagy akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” - felelte. „A próféta vagy-e?” - Erre is nemmel válaszolt. Így tovább faggatták: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” Ezt felelte: „A pusztában kiáltó szó vagyok: egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta. A küldöttek pedig a farizeusok közül voltak, és tovább kérdezgették: „Akkor miért keresztelsz, ha nem vagy sem a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?” János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek. Ő az, aki utánam jön, és előttem lett, akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.

Krisztus 70 tanítványának szinaxisa

A Szent Lukács által írt evangélium 10. fejezetének elején szerepel a 70 tanítvány kiválasztásának és szétküldésének a története. A párosával elküldött tanítványok állhatatosan hirdették az evangéliumot, sokan közülük vértanúk lettek. Többnyire az újszövetségi Szentírás leveleiből ismerjük a nevüket. A vecsernyei sztihirákban és a reggeli zsolozsma kánonjában név szerint is szerepelnek, de aztán külön is megemlékezik róluk az egyház.

Szent Teoktiszt szentéletű atya

A szicíliai Kukúmában (a mai Sciacca mellett) a Szent Miklós monostor elöljárója volt. Valószínűleg a VIII. században élt, de nem lehet egészen biztosan megállapítani. Az életével kapcsolatos többi esemény ismeretlen.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!