6. hang

Jak 4,7-5,9 (Apostol)

Atyámfiai! Engedelmeskedjetek Istennek; az ördögnek pedig álljatok ellen, és futni fog tőletek. Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeteket, bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket, ti kettős lelkűek! Keseregjetek, szomorkodjatok és siránkozzatok; nevetésetek forduljon gyászra, és örömötök szomorkodásra. Alázkodjatok meg az Úr színe előtt, és ő felmagasztal titeket.
Ne rágalmazzátok egymást, testvéreim! Aki rágalmazza testvérét vagy aki megítéli testvérét, a törvényt rágalmazza és a törvényt ítéli el. Ha pedig elítéled a törvényt, nem vagy a törvény követője, hanem bírája. Egy törvényhozó és bíró van, az, aki elveszthet és megszabadíthat. Te pedig ki vagy, hogy felebarátodat megítéled?
Rajta hát, akik így szóltok: »Ma vagy holnap elmegyünk ebbe és ebbe a városba, s ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyerészkedünk« – pedig azt sem tudjátok, mi lesz holnap. Mert mi is a ti életetek? Pára, amely kevés ideig látszik, aztán elenyészik. Ahelyett, hogy azt mondanátok: »Ha az Úr akarja« - és: »Ha élünk, ezt vagy azt fogjuk tenni.« Ti most dicsekedtek büszkeségetekben. Pedig minden ilyen dicsekvés rossz. Aki tehát tudna jót tenni és nem tesz, az vétkezik.
Rajta hát, gazdagok! Sírjatok, jajveszékeljetek a nyomorúságok miatt, amelyek rátok következnek. Gazdagságotok megromlott, ruháitokat megemésztette a moly. Aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott; a rozsdája tanúskodni fog ellenetek, és megemészti testeteket, mint a tűz. Haragot gyűjtöttetek magatoknak az utolsó napokra. Íme, a munkások bére, akik mezőiteket learatták, s amelyet ti megdézsmáltatok, felkiáltott, és kiáltásuk eljutott a seregek Urának fülébe. Lakmároztatok a földön és bujaságban hízlaltátok szíveteket a leölés napjára. Elítéltétek és megöltétek az igazat, s ő nem állt ellent nektek.
Legyetek tehát béketűrők, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága terményét, türelmesen várakozik, amíg a korai és a késői esőt megkapja. Legyetek tehát ti is türelmesek, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. Ne panaszkodjatok, testvérek, egymás ellen, hogy meg ne ítéljenek benneteket. Íme, a bíró az ajtó előtt áll.

Mk 11,27-33 (Evangélium)

Abban az időben Jézus ismét Jeruzsálembe ment. Amikor a templomban járt, odamentek hozzá a főpapok, az írástudók és a vének, és megkérdezték: „Milyen hatalom birtokában teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?” Jézus így válaszolt nekik: „Én is kérdezek tőletek valamit, és feleljetek rá nekem, aztán majd én is megmondom, milyen hatalommal teszem mindezt. János keresztsége mennyből való volt-e, vagy pedig emberektől? Feleljetek nekem!” Ők egymás közt tanakodva így beszéltek: „Ha azt mondanánk: »a mennyből«, azt fogja kérdezni: »Akkor miért nem hittetek neki?« Vagy mondjuk talán azt: »az emberektől«?” De féltek a tömegtől, mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt. Ezért így válaszoltak Jézusnak: „Nem tudjuk.” Jézus azért ezt mondta nekik: „Akkor én sem mondom meg nektek, milyen hatalom birtokában teszem ezeket.”

Jn 10,39-42 (Evangélium)

Abban az időben a zsidók el akarták fogni Jézust, de kiszabadult kezük közül. Ezután ismét átment a Jordánon túlra, arra a helyre ahol János először keresztelt, és ott maradt. Sokan mentek hozzá, és azt mondták, hogy János ugyan egyetlen csodajelet sem tett, de mindaz, amit János róla mondott, az igaz volt. És ott sokan hittek benne.

Taciána vértanúnő

Előkelő római családból származott, s diakonisszaként szolgált az egyházban. Alexander Severus császár idején szenvedhette el a lefejezést (225-235 között). Szenvedései közepette is kínzóiért imádkozott, akik közül ennek hatására többen megtértek.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!