8. hang
Fiam Timóteus! Igaz beszéd ez: ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni is fogunk. ha vele együtt szenvedünk, vele együtt uralkodni is fogunk. Ha megtagadjuk őt, ő is megtagad minket, de ha hűtlenek leszünk – ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja.
Erre figyelmeztess, kérve-kérve mindenkit az Úrra. Szóvitát ne folytass; nem jó az semmire, csak a hallgatóság romlására. Azon légy tehát, hogy derék embernek bizonyulj az Úr előtt, olyan munkásnak, aki meg nem szégyenül, s aki helyesen munkálja az igazság igéjét. A világi, üres fecsegéseket ellenben kerüld, mert azok általában istentelenséghez vezetnek; az ilyen emberek fecsegése úgy terjed, mint a rákfene. Ezek közül való Himéneosz és Filétosz is, akik eltévelyegtek az igazságtól, azt állítva, hogy a feltámadás már megtörtént, – s jó néhány ember hitét feldúlták. De a szilárd alap, melyet Isten lefektetett, rendületlenül áll, és ez a pecsétje: »Ismeri az Úr az övéit« –, továbbá: »Hagyjon fel a gonoszsággal mindaz, aki az Úr nevét hívja segítségül.«
Atyámfiai! A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás; ilyenek ellen nincsen törvény. Akik pedig Krisztus Jézuséi, megfeszítették testüket a vétkekkel és kívánságokkal együtt. Ha a Lélek által élünk, járjunk is a Lélek szerint.
Ne vágyódjunk a hiú dicsőség után, egymást ingerelve, egymásra irigykedve.
Testvérek, ha valakit valamilyen bűnben tetten is érnek, ti, akik lelkiek vagytok, az ilyet oktassátok a szelídség szellemében, de ügyelj magadra, hogy te is kísértésbe ne juss. Hordozzátok egymás terhét, s így teljesíteni fogjátok Krisztus törvényét.
Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt, és embertől nem tartott. Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, aki elment hozzá, és mondta: »Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!« De az nem akart egy ideig. Aztán mégis így szólt magában: »Noha az Istentől nem félek, és embertől nem tartok, mégis mivel terhemre van ez az özvegy, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül eljöjjön, és arcul üssön.«” Az Úr pedig így szólt: „Hallottátok, mit mondott az igazságtalan bíró. Vajon az Isten nem fog-e igazságot szolgáltatni választottjainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik.”
Szent Efrém szentéletű atya
A szíriai Niszibiben született a IV. század elején (306-ban). Egyes források szerint anyjától tanulta a keresztény tanítást, mivel apja pogány pap volt, s hite miatt el is űzte otthonról. Már egészen fiatalon Jakab püspök tanítványa lett, aki nemcsak elméleti, hanem gyakorlati nevelést is adott neki. Szülővárosában diakónussá szentelték, s ezután is ott tanítóskodott, majd később szerzetes lett. Aszkéta életével és költeményeivel igen nagy hírnévre tett szert. Az angyali élet eszményét hirdette meg, mert a keresztények fő céljának az eredeti ártatlansághoz való visszatérést tekintette. A szír diakónus nyíltan hirdette, hogy az önmegtartóztatásnak az egyházban is megvan a helye, és a laikusok életében is.
Amikor szülővárosát a perzsák elfoglalták (363-ban), Efrém az Eufrátesz melletti Edesszába menekült, s a városhoz közel levő hegyen telepedett le, ahol azután tanítványok sokasága vette körül. Sokat prédikált az eretnekségek ellen, és sok tévhitűt meggyőzött tévedéséről. Ennek ellenére két híres tanítványa végül is eretnek lett. 373 körül halt meg. Görögül nem tudott, viszont a szír anyanyelvű irodalom egyik leghíresebb képviselője lett, mert tanítását és költeményeit ezen a nemzeti nyelven írta le. Leghíresebb imája a nagyböjti három fohász: „Életem Ura és Uralkodója...”, de csodálatosak a húsvéti költeményei is. Emiatt nevezték őt „a Szentlélek hárfájának”. Több művét még életében lefordították görögre, majd később örményre is.
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR
VISSZA A TETEJÉRE