3. hang

Joel 2,12-26 (Ószövetség)

Így szól az Úr, a ti Istenetek: Térjetek meg hozzám teljes szívetekből, böjttel, sírva és jajgatva! A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat! Térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos ő és könyörületes, türelmes és igen irgalmas, de bántják őt az emberek bűnei. Ki tudja, hátha ismét odafordul és megbocsát, s áldás fakad majd a nyomában, hogy mégiscsak legyen még felajánlott étel- és italáldozat az Úr, a ti Istenetek számára? Fújjátok meg a harsonát a Sionon, szenteljetek neki böjtöt! Hirdessetek meg egy istentiszteletet, gyűjtsétek egybe a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet! Hívjátok elő a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket és a csecsemőket! Jöjjön elő hálószobájából a vőlegény és nászházából a mennyasszony! Sírjanak a papok, az Úr szolgái az előcsarnok és az oltár között, és mondják: Kegyelmezz, Uram, népednek; ne engedd, hogy gyalázat érhesse örökségedet, s hogy uralkodjanak rajta a nemzetek! Ne mondják a népek között: „Ugyan, hol van az ő Istenük?” Az Úr pedig féltékeny szeretetre gyulladt az ő földje iránt, és megkegyelmezett népének. S még választ is adott az Úr, és így szólt népéhez: Íme juttatok nektek gabonát, bort és olajat, annyit, hogy jóllakhattok velük. Nem hagyom többé, hogy gyalázat érjen benneteket a népek körében. Aki észak felől tör rátok, azt száraz, puszta vidékre űzöm: előhadát a keleti tengerbe, utóvédjét pedig a nyugati tengerbe kergetem, és felszáll a magasba a bűze, felszáll rothadásának szaga, mert az Úr már megsokallta tetteit. Ne félj, te ország! Ujjongj és örvendj, mert nagy dolgokat cselekszik az Úr! Ne féljetek, ti, a föld állatai, mert mező sarjad már a pusztában. A fa meghozza gyümölcsét, a fügefa és a szőlő megadja termését. Sion fiai, ujjongjatok, és örvendezzetek az Úrban, a ti Istenetekben, mert megadta nektek a jogos eledelt, és korai meg késői esőt hullat reátok, mint hajdanában. A szérűk pedig megtelnek gabonával, és csak úgy árad majd a sajtókból a bor meg az olaj. Kárpótollak titeket azokért az esztendőkért, amelyekben pusztítást vitt végbe a sáska, a cserebogár, az üszög és a hernyó, az én nagy seregem, amelyet rátok eresztettem. Esztek majd, és jóllakhattok, és akkor majd magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, aki csodálatos dolgokat cselekedett veletek; és népem már soha többé nem szégyenül meg.

Szent Onezimosz apostol

Filemon rabszolgája volt, (akiről november 22-én is megemlékezik a bizánci szinaxárion), s aki Szent Pál apostol kérésére átengedte őt az apostoli szolgálatra: „Fiamért, Onezimuszért könyörgök” – írja Pál apostol Filemonnak – „akinek bilincseimben adtam életet. Egykor haszontalan volt számodra, most azonban számodra is, számomra is hasznos...” (10. v.) Az újszövetségi szentírási utalások szerint Szent Pál valószínűleg az apostoli munkában vette nagy hasznát ennek az új munkatársának, s nem kapcsolta őt sajátosan valamelyik egyházközséghez. Mindenesetre az Apostoli Konstitúciók a makedóniai Berea első püspökeként említik őt.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!