3. hang

Zak 8,7-17 (Ószövetség)

Így szól a mindenható Úr: Íme, kiszabadítom népemet kelet földjéről és a nyugati országból, és hazaviszem a saját földjére. Jeruzsálem közepén adok lakást nekik, és az én népem lesznek, én pedig az ő Istenük leszek hűségben és igazságban. Így szól a mindenható Úr: Legyen erős a kezetek nektek, akik halljátok ezekben a napokban e beszédeket a próféták szájából attól a naptól kezdve, amelyen a mindenható Úr házának alapkövét lerakták, és amikortól a templom újjáépítése folyik. Mert e napok előtt az emberek még nem élvezhetik munkájuk bérét, és nincs megfizetve az igavonó állat munkája sem. Aki bemegy vagy kijár, annak soha sincs nyugta a szorongatástól, mert egymásra szabadítottam minden embert, és ki-ki szomszédja ellen fordult. Most azonban már nem cselekszem úgy e megmaradt néppel, mint ahogy az előzőekben bántam velük, mondja a mindenható Úr, hanem békét adok: a szőlő megadja majd gyümölcsét, a föld meghozza termését, az ég megadja harmatát, és mindezt a megmaradt népnek a birtokába juttatom. És ahogyan átok voltatok a nemzetek között, Júda és Izrael háza, úgy most megszabadítalak benneteket, úgy, hogy áldássá lesztek. Ne féljetek, legyen erős a kezetek! Mert így szól a mindenható Úr: amint elhatároztam, hogy rosszul bánok veletek, amikor atyáitok haragra ingereltek engem ezt mondja a seregek Ura, és ettől nem álltam el, ugyanúgy most elhatároztam, hogy ezekben a napokban jót teszek Jeruzsálemmel és Júda házával. Ne féljetek! Ezek az igék, amelyeket meg kell tartanotok: Igazat mondjatok egymásnak, s igazsággal és békével hozzatok ítéletet kapuitok előtt. Egyiktek se gondoljon szívében rosszat felebarátja ellen, és ne kedveljétek a hamis esküt, mert ez gyűlöletes előttem – így szól a mindenható Úr.

Zak 8,19-23 (Ószövetség)

Így szól a mindenható Úr: A negyedik hónap böjtje, az ötödiknek böjtje, a hetedik hónap böjtje s a tizediknek böjtje örömmé, vidámsággá és kellemes ünneppé lesz Júda háza számára. Örvendezni fogtok: csak szeressétek az igazságot és a békét! Így szól a mindenható Úr: Eljönnek még majd ide a népek és számos városnak lakói! Öt város lakossága egy városba gyűlik össze, és azt mondják: Menjünk, imádkozzunk az Úr előtt és keressük a mindenható Úr színelátását. Hadd menjek én is!

És eljön számos nép és sok nemzet, hogy keresse a mindenható Urat Jeruzsálemben, és engesztelő imát mondhasson az Úr színe előtt. Így szól a mindenható Úr: Ama napokban egy zsidó férfi ruhája szegélyét mindenféle nemzetből tíz különböző nyelvű ember is megragadja majd, és ha megfogta, azt mondja: Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy Isten veletek van!

Szent Tivadar (Thedórosz Tirón) nagyvértanú

A szinaxárionok szerint szent Tivadar nagyvértanú Maximianus uralkodása (286-313 között) alatt szenvedett vértanúhalált. Keletről származott, hivatásos katona lett, s innen ered az „újonc” mellékneve (görögül: Tiron), mivel ilyen alakulatba osztották be a pontuszi Amasziában. Amikor váratlanul rendelet jött ki arról, hogy a katonáknak áldozatot kell bemutatniuk az isteneknek, ezt megtagadta. Amikor keresztény hite miatt bevádolták, ő félelem nélkül vállalta, sőt Amasziában felgyújtotta Kübelé templomát. A börtönben kiéheztetéssel akarták a hitétől eltántorítani. Ekkor maga Krisztus jelent meg neki és felszólította, hogy ne vegyen többé magához földi ételt és italt. Jutalmul a mennyországot ígérte meg neki. Különböző kínzatások után Tivadar tűzben szenvedett vértanúhalált 306 és 311 között. Sírja egy Eukhaita nevű városkában állt; az itteni bazilikában Nisszai Szt. Gergely már beszédet mondott Tivadar életéről. Emlékét a Nagyböjt első szombatján is tartjuk, s a pénteki előszenteltek liturgiájában az ő tiszteletére éneklünk négy sztichirát. A hagyomány szerint ugyanis Julianosz aposztata császár 362-ben minden forgalomba kerülő élelmiszert meghintetett a bálványáldozatokhoz használt vízzel. Ekkor a konstantinápolyi pátriárkának álmában megjelent Szent Tivadar, és azt tanácsolta, hogy a keresztények azon a héten csak főtt gabonával táplálkozzanak, amelyet mézzel ízesítettek és kolibának neveztek. Azóta annak a napnak az előestjén Szent Tivadar emlékére kollibát szentelünk. A történtekre való visszaemlékezés magyarázza azt is, hogy a bizánci egyházban ez az eledel a böjt és az elhunytakról való megemlékezés jelképe lett, amelyet nemcsak Szent Tivadar emlékének napján, hanem a halottak emlékére is több ízben elkészítenek és fogyasztanak.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!