Mt 24,36-26,2 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Azt a napot és órát azonban nem ismeri senki, az ég angyalai sem, csak egyedül az én Atyám. Mert amint Noé napjai, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. A vízözön előtti napokban csak ettek és ittak, nősültek és férjhez mentek, egészen addig a napig, amelyen Noé be nem ment a bárkába, és nem is sejtették, amíg el nem jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat: ugyanígy lesz az Emberfia eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Két asszony fog őrölni a malomban, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok! Gondoljatok erre: ha a ház ura tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, bizonyára virrasztana, és nem engedné, hogy házába betörjön. Legyetek hát készen ti is, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok! Ki a hű és okos szolga, akit ura háza népe fölé rendelt, hogy idejében enni adjon nekik? Boldog az a szolga, akit megérkeztekor ura ilyen munkában talál! Bizony, mondom nektek, minden vagyona fölé rendeli. De ha a szolga hitvány, és azt mondja szívében: »Késik jönni az uram«, és ütni-verni kezdi szolgatársait, meg együtt eszik-iszik a részegekkel; ura egy olyan napon jön meg, amikor nem várja, és olyan órában, amikor nem is sejti. Keményen megbünteti, és a képmutatók sorsára juttatja. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás.
Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény elé. Öt közülük okos volt, öt pedig balga. A balgák ugyanis amikor fölvették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az okosak azonban lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. Mivel késett a vőlegény, valamennyien elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor kiáltás hallatszott: »Íme, jön a vőlegény, menjetek ki elébe!« Erre azok a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák azt mondták az okosaknak: »Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak.« Az okosak így feleltek: »Nehogy ne legyen elég se nekünk, se nektek: menjetek inkább az árusokhoz, és vegyetek magatoknak!« Míg azok odavoltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre, az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: »Uram, Uram, nyiss ki nekünk!« De ő így válaszolt: »Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket.« Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát, mikor jön el az Emberfia!
Mert úgy van ez, mint amikor egy ember, aki idegenbe készült, összehívta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, és azonnal útra kelt. Aki öt talentumot kapott, elkezdett vele kereskedni, és másik öt talentumot nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Aki pedig egyet kapott, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette urának pénzét. Hosszú idő elteltével megjött e szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött, aki öt talentumot kapott, másik öt talentumot hozott, és így szólt: »Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik öt talentumot nyertem rajta.« Ura pedig azt mondta neki: - »Jól van, te jó és hű szolga. A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!« Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: »Uram, két talentumot adtál, nézd, másik két talentumot nyertem rajta.« Azt mondta neki az ura: »Jól van, te jó és hű szolga. A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!« Odajött az is, aki egy talentumot kapott, és így beszélt: »Uram, tudtam, hogy szigorú ember vagy: aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz onnan is, ahová nem szórtál. Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Íme, vedd, ami a tiéd.« Ura így válaszolt neki: »Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahová nem szórtam. Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza azt, ami az enyém. Vegyétek hát el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindannak, akinek van, még adatik, hogy bőven legyen neki; attól meg, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. A mihaszna szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre!« Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás.
Amikor pedig eljön dicsőségében az Emberfia, és vele a szent angyalok mindnyájan, akkor leül majd fönséges trónjára. Elébe gyűjtik mind a nemzeteket, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a bakoktól. A juhokat jobbjára állítja, a bakokat pedig baljára. Akkor így szól a király a jobbján állókhoz: »Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, idegen voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és fölkerestetek.« Erre így válaszolnak neki az igazak: »Uram, mikor láttunk éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelenül, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?« A király erre így felel nekik: »Bizony, mondom nektek, amikor megtettétek ezt e legkisebb testvéreim közül egynek is, nekem tettétek.« Akkor a balján állókhoz is szól: »Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült! Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, idegen voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg és börtönben voltam, és nem látogattatok meg.« Ekkor ezek is így válaszolnak neki: »Uram, mikor láttunk éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy mezítelenül, betegen vagy börtönben, és nem szolgáltunk neked?« Erre majd ezt feleli nekik: »Bizony, mondom nektek, amikor ezt nem tettétek meg e legkisebbek közül egynek is, nekem nem tettétek meg.« Ezek örök gyötrelemre mennek, az igazak pedig örök életre.”
És történt, hogy amikor Jézus befejezte mindezeket a beszédeit, így szólt tanítványaihoz: „Tudjátok, hogy két nap múlva itt a húsvét, és az Emberfia átadatik, hogy keresztre feszítsék.”

Szent Teodulosz és vértanútársai

Teodul jámbor keresztény szülők gyermeke volt, Fiatal volt, ékes tekintetű és szeplőtelen életet élt. A tesszalonikai egyházban volt felolvasó. Három fiútestvére szintén hasonló szép életet élt. Teodul egy álombéli látomás után reggel egy szent kereszt jelét viselő gyűrűt látott a kezén. Ezzel a gyűrűvel minden beteget meggyógyított, akivel csak találkozott.

Agatopod szintén a szaloniki egyházban szolgált, mint diakónus. Idős ember volt és tiszta életet élt.

Amikor, a császárok keresztényüldöző rendelete eljutott Szalonikibe, a hívek egy része elmenekült, mert gyengének érezte magát, más része visszatért a pogányságba, de a hűséges keresztények kitartottak. Köztük volt a két egyházi szolga is. Sem rejtőztek el, hanem állandóan a templomban voltak, imádkoztak és várták saját szenvedéseik kezdetét. A katonák, mihelyt tudomást szereztek róluk, Pausztin városparancsnok elé vitték őket. Először Teodult hallgatta ki, de nem tudta hitehagyásra rávenni. Azután az idős Agatopód következett, de ő is csak az igaz Istennek akart áldozatot bemutatni. Mindketten, a börtönbe kerültek, ott isteni látomás erősítette meg őket a rájuk váró kínzásokra. A börtönben imádkozókat hallgatták azok a rabtársak, akik valódi bűnökért várták büntetésüket vagy halálukat. Megbánták bűneiket és bocsánatot kértek Isten szentjeitől bűneikéit. Mivel félő volt, hogy sok pogány kereszténnyé lesz, a városparancsnok elrendelte, hogy Teodult fejezzék le. Ez nem történt meg. Újra börtönbe kerülve Agatopoddal együtt, másnap mindkettőjüket arra ítélték, hogy a tengerbe dobják. Követ kötve nyakukra a hajóról a tengerbe fullasztották őket. A tenger hullámai a partra vetették szent testüket, a keresztények pedig tisztelettel temették el őket 303 körül.

Szent György atya

A hallgatag György atya a malei hegyen Peloponézoszon él te szerzetesi életét. Ezért kapta a „malei” nevet. Tiszta szívvel élt, alázatossággal ékesítette életét, hittől és kegyelemtől ragyogott. A IV. században élt.

Himnuszköltő József atya

József Sziciliában született istenfélő és erényes szülőktől A gyermeket jó erkölcsben a könyvek ismeretében nevelték. Már gyermekkorában észre lehetett venni, hogy erényekben tökéletes ember válik belőle. Szelíd volt, csendes és alázatos. A szent könyveket sikeresen tanulta, Amikor Szicíliára rátörtek a barbárok, szüleivel Görögországba menekült. Ott a szaloniki kolostorba lépett és szigorú életet kezdett. Amikor kitört a szentképek elleni harc, József a legbuzgóbb védelmezői közé tartozott a szent képeknek. Ezért nemegyszer számkivetésbe küldték. Amikor utoljára visszatért a száműzetésből Konstantinápolyba, Ignác pátriárka a Nagy Egyház szent edényeinek őrzőjévé tette meg. Fotiosz pátriárka pedig az egész konstantinápolyi papság gyóntatójává nevezte ki. Isten emberének és az atyák atyjának nevezte, isten a lélekbelátás ajándékával tisztelte meg. Látta azokat a bűnöket, amiket az emberek el akartak előle titkolni. József atya csendesen hunyt el 883-ban az április 3-ról, 4-re virradó éjjel. Istentiszteleteink számára közel 300 kánont írt, ezért kapta a „himnuszköltő” címet.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!