LITURGIKUS NAPTÁR
2023. május 1. (Hétfő)
3. hang
ApCsel 10,1-16 (Apostol)
Azon időben volt Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfi, az itáliainak nevezett zászlóalj századosa. Egész házanépével együtt vallásos és istenfélő férfi volt, sok alamizsnát osztott ki a nép között, s szüntelenül imádkozott az Istenhez. Ez látomásban tisztán látta a nap kilencedik órája körül, hogy az Isten angyala bejött hozzá és azt mondta neki: »Kornéliusz!« Ő pedig rátekintett és megrémülve azt mondta: »Mi az, Uram?« Mire az Úr így szólt hozzá: »Imádságaid és alamizsnáid felszálltak az Isten színe elé s megemlékezett rólad. Azért küldj most férfiakat Joppéba és hivass ide egy bizonyos Simont, akinek a mellékneve Péter. Ez egy bizonyos Simon tímárnál van megszállva, akinek a háza a tenger mellett van. Ő majd megmondja neked, mit kell tenned.« Amint eltávozott az angyal, aki szólt hozzá, előhívta két szolgáját s beosztottjai közül egy istenfélő katonát. Mindent elmondott nekik és elküldte őket Joppéba.
9Másnap pedig, miközben ők úton voltak és a városhoz közeledtek, Péter hat óra tájban fölment a ház tetejére imádkozni. Közben megéhezett és enni akart. Amíg elkészítették neki, elragadtatásba esett. Nyitva látta az eget, és egy edény ereszkedett alá, olyan mint egy nagy lepedő, amelyet négy sarkánál fogva eresztenek le a földre. Mindenféle négylábú, földi csúszómászó és égi madár volt benne. Egy hang így szólt hozzá: »Kelj fel Péter, öld meg és edd!« De Péter azt mondta: »Távol legyen tőlem, Uram, hiszen sohasem ettem semmi közönségeset és tisztátalant.« De a hang újból, másodszor is szólt hozzá: »Amit az Isten tisztává tett, te ne mondd azt közönségesnek.« Ez pedig háromszor történt, azután az edény hirtelen felemelkedett az égbe.
1Tessz 2,14-20 (Apostol)
Atyámfiai! Ti, testvéreim, hasonló sorsra jutottatok, mint Isten egyházai, amelyek Júdeában vannak Krisztus Jézusban, mert ti ugyanazt szenvedtétek el fajtestvéreitektől, amit ők is a zsidóktól, akik megölték az Úr Jézust és a prófétákat, s minket is üldöztek. Istennek nem telik kedve bennük. Ők ellenséges érzületűek minden ember iránt, s megtiltják nekünk, hogy a pogányokhoz beszéljünk, nehogy üdvözüljenek. Így mindenkor betöltik bűneik mértékét, s Isten haragja utol is érte őket mindvégig.
Testvérek, mi rövid időre elszakadtunk ugyan tőletek és egymás látásától, de nem a szívünkkel! Ezért annál jobban igyekeztünk nagy vágyódásunkban, hogy színről színre lássunk titeket. El akartunk ugyanis menni hozzátok, kiváltképpen én, Pál, egyszer is, másszor is, de a sátán megakadályozott. Mert ki a mi reménységünk, örömünk, vagy dicsőségünk koszorúja? Nemde ti, a mi Urunk Jézus Krisztus előtt, amikor eljön. Igen, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.
Jn 6,56-69 (Evangélium)
Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Ezeket mondta, amikor Kafarnaumban, a zsinagógában tanított. Tanítványai közül, akik ezeket hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ki az, aki hallgathatja?” Jézus tudta magában, hogy tanítványai zúgolódtak emiatt, azért megkérdezte tőlük: „Ezen botránkoztok-e? Hát, ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet, de vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik azok, akik nem hisznek, és ki fogja elárulni. Aztán így folytatta: „Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki.” Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, s többé nem jártak vele. Jézus azért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok-e menni?” Simon Péter felelt neki: „Uram, kihez mennénk? Az örök élet szavai nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”
Lk 4,22-30 (Evangélium)
Abban az időben a tömeg csodálkozott a kegyelem igéin, amelyek Jézus ajkáról fakadtak. Ezt mondogatták: „Nemde József fia ő?” Akkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: »Orvos, gyógyítsd önmagadat!« Amiket hallottunk, hogy Kafarnaumban történtek, vidd végbe itt, a hazádban is!” Aztán ezt mondta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a saját hazájában. Bizony, mondom nektek, sok özvegy volt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség lett az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidóni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Námán.” Ezeket hallva mindnyájukat harag töltötte el a zsinagógában. Felugrottak, kihurcolták őt a városon kívülre, és felvitték annak a hegynek az ormára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák. Ő azonban áthaladt közöttük és eltávozott.
Jeremiás próféta
Egy Helkiász nevű papnak a fia. Anatót városából származott, s a Krisztus előtti VII. évszázadban több mint negyven éven át működött prófétaként (626 és 586 között).
Egészen fiatalon hívta meg őt prófétai szolgálatára Isten (Jozija uralkodásának 13. évében). Juda országának nemzeti tragédiája idején élt és működött, amikor Jozija vallási reformja egy időre még reményeket ébresztett, de aztán ezek 609-ben a király megiddói halálával megsemmisültek. 605-ben ugyanis Nabukodonozor kiterjesztette a káld birodalom uralmát Palesztinára is. 597-ben pedig a káld sereg végleg elfoglalta Jeruzsálemet, a templomot felgyújtotta, és száműzetésbe hurcolta a zsidó népet. Szedekiás (Cidkija) király idején már csak egészen kevés zsidó maradhatott hazájában, hogy a földet megművelje. Közöttük maradt Jeremiás is. De aztán egy kis népcsoport újra föllázadt, s Egyiptomba menekült, magával hurcolva a prófétát és tanítványát, a fiatal Bárukot. Jeremiás pedig továbbra is egyetemes emberszeretetét igazolta.
Igen ősi hagyomány úgy tartja, hogy Jeremiás saját honfitársai kövezték meg, akik már nem tudták tovább elviselni igazmondását és szemrehányásait.
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!