3. hang

ApCsel 10,21-33 (Apostol)

Azon időben Péter lement a férfiakhoz, s így szólt: »Íme, én vagyok, akit kerestek. Mi járatban vagytok?« Ezek azt felelték: »Kornéliusz százados, az igaz és istenfélő férfi, aki mellett az egész zsidó nép tanúságot tesz, egy szent angyaltól parancsot kapott, hogy hivasson téged a házába és hallgassa tőled az igéket.« Erre bevezette és vendégül látta őket.
Másnap pedig fölkelt és elindult velük. Néhányan a joppei testvérek közül elkísérték őt. A rákövetkező napon azután megérkezett Cézáreába. Kornéliusz már várta őket. Összehívta rokonait és bizalmas barátait. És történt, hogy amikor Péter belépett, Kornéliusz elébe jött, s a lábaihoz borulva hódolt neki. Péter azonban fölemelte őt és így szólt: »Kelj föl, én magam is ember vagyok.« Azután beszédbe elegyedett vele, beljebb került és sokakat talált összegyűlve. Ezeknek azt mondta: »Ti tudjátok, mennyire visszariad a zsidó férfi attól, hogy idegennel barátkozzon vagy hogy belépjen a házába. De Isten értésemre adta, hogy senkit se mondjak közönségesnek vagy tisztátalannak. Azért ellenkezés nélkül eljöttem a meghívásra. Kérdezem tehát, mi okból hívtatok engem.« Kornéliusz erre azt mondta: »Ebben az órában éppen négy napja, hogy kilenc órakor imádkoztam a házamban és íme, egy férfi állt elém fehér ruhában. Azt mondta: ‘Kornéliusz, imádságod meghallgatásra talált és alamizsnáidról megemlékeztek az Isten színe előtt. Küldj azért Joppéba és hivasd el Simont, akit Péternek is hívnak. Simon tímár házában szállt meg a tenger mellett.’ Mindjárt hozzád küldtem tehát és te jól tetted, hogy eljöttél. Íme, most mindnyájan itt vagyunk előtted, hogy meghallgassuk mindazt, amit az Úr neked parancsolt.«

Zsid 13,7-16 (Apostol)

Atyámfiai! Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik nektek Isten igéjét hirdették; nézzétek életük végét és kövessétek hitüket. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma és mindörökké. Sokféle és idegen tanítással ne engedjétek magatokat félrevezetni; mert legjobb, ha a szívet kegyelemmel erősítjük meg, nem ételekkel, amelyek nem használnak az azokkal élőknek. Van oltárunk, amelyről nem ehetnek azok, akik a sátornak szolgálnak. Mert amelyik állat vérét a főpap a bűnért a szentélybe viszi, annak testét a táboron kívül égetik el. Ezért Jézus is, hogy a saját vére által megszentelje a népet, a kapun kívül szenvedett. Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívülre, s hordozzuk az ő gyalázatát. Hisz nincs itt maradandó városunk: az eljövendőt keressük. Általa mutassuk be tehát Istennek mindenkor a dicséret áldozatát, azaz ajkunk gyümölcsét, amely az ő nevét magasztalja.
A jótékonyságról pedig és az adakozásról ne feledkezzetek meg; mert ilyen áldozatok tetszenek Istennek.

Jn 7,1-13 (Evangélium)

Abban az időben Jézus bejárta Galileát. Nem akart ugyanis Júdeába menni, mert a zsidók az életére törtek. Közel volt a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep. Ezért testvérei így szóltak hozzá: „Kelj útra, és menj el Júdeába, hogy tanítványaid is lássák tetteidet, amelyeket véghezviszel. Hiszen senki sem működik titokban, ha azt akarja, hogy tudomást szerezzenek róla. Ha ilyeneket teszel, akkor nyilatkoztasd ki magad a világ előtt!” Testvérei sem hittek ugyanis benne. Jézus ezt válaszolta nekik: „Nekem még nincs itt az időm, de nektek mindig megfelelő az idő. Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert tanúskodom róla, hogy a tettei gonoszak. Menjetek hát föl az ünnepre, én még nem megyek föl erre az ünnepre, mert az én időm még nem telt be!” Ezt mondta nekik, és Galileában maradt. Miután azonban testvérei fölmentek az ünnepre, akkor ő maga is fölment, csak nem nyilvánosan, hanem mintegy titokban. A zsidók pedig keresték az ünnepen, és kérdezgették: „Hol van ő?” A nép körében is sokat suttogtak róla. Némelyek azt mondták, hogy jó ember, mások meg azt, hogy nem, hanem félrevezeti a népet. Ám a zsidóktól való félelem miatt senki sem beszélt nyíltan róla.

Mt 5,14-19 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van! Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat! Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Mert bizony, mondom nektek, amíg el nem múlik az ég és a föld, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában. Aki pedig megtartja és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában.”

Szent Atanáz alexandriai főpap

295-ben (vagy 256-ban) született Alexandriában (valószínűleg pogány görög szülőktől). Műveltségét elsősorban a Szentírásból merítette. Mint Sándor (Alexandrosz) érsek pártfogoltja, majd felolvasója diakónusa részt vett az I. (Nikeai) Egyetemes Zsinaton, ahol kiváló teológiai felkészültségről tett tanúságot. Nagy része volt Ariusz elítélésében. 328-ban őt választották meg Alexandrosz utódjául. Kezdettől fogva sokat tett azért, hogy a szerzetesek is az egyházhoz tartozóknak érezhessék magukat. Az arianizmus iránt egyre nagyobb rokonszenvet mutató császár hamarosan kötelezte őt Ariusz visszavételére. Mivel ő erre nem volt hajlandó, 335-ben Tiruszban Nikomédiai Euszebiosz pártja koholt vádak folytán zsinati határozattal elítélte és száműzték Trierbe. Aztán 346 novemberében visszatérhetett Alexandriába, ám néhány év múlva (356-tól) az ariánusok áskálódásai folytán ismét nyomozni kezdtek utána, ezért a sivatag remetéi között rejtőzött el. Ekkor készültek leghíresebb művei. A nyugati szerzetesek kérésére ottani száműzetéséből visszatérve megírta Remete Szent Antal életrajzát. 362 októberében Hitehagyó Julianosz császár parancsba adta újabb száműzetését, ezt az üldöztetést már egészen könnyűszerrel vészelte át Atanáz érsek. 373. május 2-án hívei körében halt meg. Írásban fennmaradt művei részben hitvédő jellegűek, részben dogmatikus tartalmúak. Összesen öt alkalommal száműzték hite miatt.

Ezen a napon ereklyéinek Alexandriából Konstantinápolyba való átszállítására emlékezik a bizánci egyház.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!