6. hang

ApCsel 23,1-11 (Apostol)

Azon időben Pál a főtanács felé fordult és így szólt: »Férfiak, testvérek! Mind a mai napig teljes jó lelkiismerettel jártam az Úr előtt.« Ananiás főpap erre megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék őt szájon. Pál ekkor így szólt hozzá: »Megver az Isten téged, te fehérre meszelt fal! Leülsz, hogy a törvény szerint itélkez rajtam, és a törvény ellenére parancsot adsz, hogy megüssenek!« Az ottállók azt mondták: »Az Isten főpapját szidalmazod?« Pál azonban így szólt: »Nem tudtam, testvérek, hogy ő a főpap. Hiszen meg van írva: ‘Ne átkozd néped fejedelmét’«.
6Mivel Pál tudta, hogy egyik részük a szaddúceusok közül, a másik részük pedig a farizeusok közül való, felkiáltott a főtanácsban: »Férfiak, testvérek! Én farizeus vagyok, és farizeusok fia! A reménység és a holtak feltámadása miatt állok törvény előtt.« Mikor ezt kimondta, nézeteltérés támadt a farizeusok és a szaddúceusok között, és a sokaság megoszlott. A szaddúceusok ugyanis azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek; a farizeusok pedig mind a kettőt vallják. S lett nagy lárma. A farizeusok közül ugyanis felálltak egyesek, és harciasan kijelentették: »Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben. Lehet, hogy lélek, vagy angyal szólt hozzá.« Mivel a vita elmélyült, az ezredes attól tartott, hogy szétszaggatják Pált. Kiadta hát a parancsot, hogy a katonák jöjjenek le, ragadják ki közülük, és vigyék a várba. A következő éjszakán pedig megállt mellette az Úr, és azt mondta neki: »Légy állhatatos, mert amint tanúságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is.«

Kol 3,12-16 (Apostol)

Atyámfiai! Öltsétek magatokra, mint Isten szent és kedves választottjai, az irgalom érzületét, a jóságot, az alázatosságot, a szelídséget és a béketűrést. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Mint ahogy az Úr is megbocsátott nektek, éppúgy tegyetek ti is. Mindezek fölött pedig: öltsétek fel a szeretetet, amely a tökéletesség köteléke. S Krisztus békéje, melyre hivatva vagytok egy testben, uralkodjék a szívetekben. Legyetek hálásak.
Krisztus igéje lakjék bennetek gazdagon. Minden bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást. Hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek zsoltárokat, szent dalokat és énekeket. S bármit tesztek, szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, és adjatok hálát az Atyaistennek ő általa.

Jn 16,15-23 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Mindaz, ami az Atyáé, az enyém, ezért mondtam, hogy az enyémből vesz, és hirdeti nektek. Rövid idő, és már nem láttok engem, majd ismét rövid idő, és megláttok engem, mert az Atyához megyek.” A tanítványai közül néhányan elkezdtek tanakodni: „Mi ez, amit mond: »Rövid idő, és már nem láttok engem, majd ismét rövid idő, és megláttok engem«, és hogy »az Atyához megyek«?” Így szóltak tehát: „Mi az, hogy rövid idő? Nem tudjuk, miről beszél.” Jézus pedig tudta, hogy kérdezni akarják. Azért így szólt hozzájuk: „Azon tanakodtok egymás közt, hogy azt mondtam: »Rövid idő, és már nem láttok engem, majd ismét rövid idő, és megláttok engem.« Bizony, bizony, mondom nektek: Ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Szomorúak vagytok, de szomorúságotok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert elérkezett az órája. Amikor azonban megszülte a gyermeket, többé már nem emlékszik a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra. Így most ti is szomorúak vagytok, de majd viszontlátlak titeket, és örvendezni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veszi el tőletek. És azon a napon nem kérdeztek tőlem semmit. Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.”

Mt 5,14-19 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van! Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat! Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Mert bizony, mondom nektek, amíg el nem múlik az ég és a föld, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában. Aki pedig megtartja és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában.”

A csodálatoshegyi szent Simeon atya

Simeon Antiochiából származott, szüleinek sok imájára ajándékozta meg őket vele az Isten. Fogadalmat tettek, hogy fiukat Isten szolgálatára szentelik. Hatéves korában elment egy puszta helyre, hogy ott vezekeljen. Egy év múlva belépett Oszlopos János kolostorába és végül oszlopra állt. Kegyetlen harcot kellett szentünknek ezután elviselni. Szörnyű látomásokat látott, hogy azok elnyelik őt, majd heves testi kísértéseket kellett szenvednie. Sokat és bátran harcolt ezekkel a szenvedélyekkel, kérve Istent, hogy szabadítsa meg ezektől. Egyszer valaki papi ruhákba öltözve odajárult hozzá a szent kehellyel, és részesítette őt a Szent Áldozatból. Erre a szenvedély örökre elhagyta őt. Simeon a tökéletességnek nagy fokát érte el. Isten a csodatevés adományával tüntette ki, de látta a tikos és jövendő dolgokat is. Méltó lett arra, hogy lássa az Urat és beszélgessen Vele. Egyre magasabbra emelve oszlopát, élete végéig megmaradt rajta. Élete vége felé Isten mutatott neki egy hegyet és egy követ Antiochia mellett, a hegynek Csodálatos volt a neve. Itt folytatta vezekléseit egészen haláláig. 75 eves korában hunyt el, 596-ban, oszlopon eltöltve 68 évet.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!