1. hang

Róm 7,14-8,2 (Apostol)

Atyámfiai! Tudjuk, hogy a törvény lelki, én azonban testi vagyok, rabszolgája a bűnnek. Magam sem értem, hogy mit teszek. Mert nem a jót teszem, amelyet akarok, hanem a rosszat teszem, amelyet gyűlölök. De ha azt teszem, amit nem akarok, helyeslem a törvényt, hogy jó. így már nem is én cselekszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Tudom ugyanis, hogy a jó nem lakik bennem, azaz a testemben; mert megvan bennem az akarat a jóra, de a jónak megtételét nem találom. Hisz nem teszem a jót, amelyet akarok: hanem azt teszem, amit nem akarok, a rosszat. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok: már nem én teszem azt, hanem a bűn, amely bennem lakik. Így tehát én, aki a jót akarom tenni, azt a törvényt találom, hogy a rossz áll hozzám közel: mert belső emberi voltom szerint gyönyörűségemet találom Isten törvényében, de más törvényt érzek tagjaimban, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a bűn törvényének foglyává tesz, amely tagjaimban van.
Ó, én szerencsétlen ember! Ki szabadít meg e halálnak testétől? Isten kegyelme, Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Így tehát én magam az értelmem által Isten törvényének szolgálok, a test által azonban a bűn törvényének.
Nincs tehát már semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak, akik nem a test szerint élnek. Mert a Krisztus Jézusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.

Mt 10,9-15 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe! Ne vigyetek magatokkal az útra tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! A munkás ugyanis megérdemli eledelét. Ha egy városba vagy faluba betértek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó, és maradjatok nála, míg tovább nem mentek! Amikor a házba léptek, köszöntsétek! »Békesség e háznak!« Ha méltó rá az a ház, szálljon rá békétek, ha nem, békétek szálljon vissza rátok. Ha valaki nem fogad be benneteket, és meg sem hallgatja szavaitokat, hagyjátok ott a házát, sőt a várost is, és még a port is rázzátok le a lábatokról! Bizony, mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint annak a városnak.”

Szent Aquilina vértanúnő

Aquilina a palesztinai Biblosz városában született jámbor, keresztény szülőktől. Gyermekkorától a keresztény hit és erkölcs szabályai szerint nevelték szülei. Atyját korán elveszítve, nevelését anyja végezte, 10 éves korában Palesztina császári helytartója Voluszián lett. Mint pogány ember, üldözte a keresztényeket, Aquilinát is feljelentették hogy társnői között a keresztény hitet terjeszti. Kereszténynek vallotta magát és visszautasította, hogy a bálványoknak áldozzon. Büntetésből tüzes vassal a fülén keresztül átszúrták a fejét. A nagy fájdalomtól a szent szűz a földre esett, hóhérai azt gondolták, hogy meghalt. Szert testét kidobták a városon kívülre. Éjjel egy angyal csodálatosan begyógyította sebeit. Aquilina újra megjelent a helytartó előtt, aki fejvesztésre ítélte. A vesztőhelyen, a városon kívül, időt kért az imádságra és 293 június 13-án, lefejezés nélkül adta vissza lelkét Istennek.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!