4. hang
Atyámfiai! Szívemből kívánom és könyörgök Istenhez az ő üdvösségükért. Mert tanúságot teszek mellettük, hogy megvan bennük a buzgóság Istenért, de ez a nem ismerők buzgósága. Nem ismerték el ugyanis az Istentől való megigazulást, s a magukét igyekeztek helyébe állítani, nem vetették alá magukat az Istentől való megigazulásnak. Pedig Krisztus a törvény vége, mindenkinek a megigazulására, aki hisz.
Mózes ugyanis azt írja a törvényből való megigazulásról: »Amely ember teljesíti azt, élni fog általa«. A hitből való megigazulásról pedig így szól: »Ne mondd szívedben: Ki megy föl az égbe?« - tudniillik, hogy Krisztust lehozza. Vagy »ki száll le az alvilágba?« - tudniillik, hogy Krisztust a halottaiból visszahívja. Az Írás viszont mit mond? »Az ige közel van hozzád, a szádban és szívedben«, tudniillik a hit igéje, amelyet hirdetünk. Ha tehát a száddal vallod, hogy »Jézus az Úr!« és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt halottaiból, üdvözülsz. A szív hite megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál.
Atyámfiai! Voltak ugyan az előbbinek is istentiszteleti törvényei és evilági szentélye. Hisz felállították a sátrat, az elsőt, amelyben lámpás, asztal és kitett kenyerek voltak; ezt nevezik szentélynek. A második kárpit mögött pedig az a sátor van, amelyet szentek szentjének neveznek, amelyben az arany tömjénező és a szövetség szekrénye volt, minden oldalán arannyal borítva, ebben pedig a mannát tartalmazó aranyveder, Áron kivirágzott vesszője, és a szövetség táblái. Fölötte a dicsőség kerubjai voltak, amelyek beárnyékozták a fedelet; minderről nem szükséges most egyenként beszélni.
Mivel pedig ezek így voltak elrendezve, az első sátorba ugyan mindig beléptek a papok, hogy elvégezzék az áldozat szolgálatát; a másodikba azonban már csak évenként egyszer, egyedül a főpap, és soha nem a vér nélkül, amelyet bemutat önmaga és a nép tévedéseiért.
Abban az időben, amikor Jézus a gadarénusok vidékére ért, két, ördögtől megszállott emberrel találkozott. A sírboltokból jöttek elő, és annyira elvadultak voltak, hogy senki sem tudott azon az úton járni. És íme, felkiáltottak: „Mi közünk hozzád, Jézus, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” Messze tőlük nagy disznókonda legelészett. Ezért az ördögök azt kérték tőle: „Ha kiűzöl minket, parancsold meg, hogy a kondába menjünk!” Azt mondta nekik: „Menjetek!” Erre kimentek, és megszállták a kondát, mire az egész konda lerohant a meredekről a tengerbe, és vízbe fúlt. A kanászok elfutottak, és a városba érve mindent elmondtak, azt is, ami a megszállottakkal történt. Ekkor az egész város kiment Jézus elé, és amikor megpillantották, kérték, távozzék határukból. Erre beszállt a bárkába, átkelt a túlpartra, és városába ment.
Azokban a napokban Mária útra kelt, és sietve elment a hegyekbe, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet betelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint felhangzott fülemben köszöntésed szava, örömében felujjongott méhemben a magzat. És boldog vagy, ki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked!” Mária erre így szólt: „Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvend a lelkem az én üdvözítő Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve.” Mária pedig nála maradt mintegy három hónapig, azután visszatért házába.
Istenszülő köntösének (öltönyének) elhelyezése
Nagy Leó császár idejében (457-74) élt Konstantinápolyban két istenfélő szenátor testvér: Galvin és Kandid. Egy alkalommal, császári engedéllyel Jeruzsálembe mentek, hogy a szent helyeket felkeressék. A galileai Názáret városát is felkeresték, ahol az Ige testté lett. Mivel közel volt az este egy idős, férjezetlen zsidó nőnél szálltak meg. Házában észrevették egy szobát, amelyben gyertyák égtek, és betegek feküdtek benne. Amikor érdeklődtek a rendkívüli dolgok miatt, az asszony nagysokára bevallotta, hogy az Istenszülő öltönyét tartja házában, egy dobozban. Miután elmentek Názáretből, Jeruzsálemben egy, ugyanolyan dobozt csináltattak régi fából, és visszatértek Názáretbe. Éjszaka titokban kivitték szekerükre a szent öltönyt tartalmazó dobozt, és ott hagyták helyébe az általuk hozott üres dobozt. Elköszönve az asszonytól, sietve mentek vissza Konstantinápolyba. Ott először maguknál akarták elrejteni a szent ereklyét, de az általa művelt sok csoda miatt nem tudták. Szóltak tehát a császári párnak és a pátriárkának a dologról. Ők pedig sok néptől kisérve, drága dobozba helyezve a szent ereklyét, a blachernei templomba vitték, és ott helyezték el. Ez 474-ben történt.
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR
VISSZA A TETEJÉRE