5. hang
Atyámfiai! Nagy volt a ti vételáratok! Dicsőítsétek tehát Istent testetekben.
Ami pedig azt illeti, amiről írtatok nekem, azt felelem: jó az embernek asszonyt nem illetni, a paráznaság miatt azonban minden férfinak legyen meg a maga felesége, és minden asszonynak legyen meg a maga férje.
A férj adja meg a feleségnek amivel tartozik, hasonlóképpen a feleség is férjének. Az asszonynak nincs hatalma teste fölött, hanem a férfinak; hasonlóképpen a férfinak sincs hatalma teste fölött, hanem az asszonynak. Ne tartózkodjatok egymástól, legfeljebb közös akaratból egy időre, hogy az imádságnak éljetek; azután legyetek ismét együtt, hogy a sátán meg ne kísértsen titeket amiatt, hogy nem tudjátok magatokat tartóztatni. Ezt pedig engedményképpen mondom, nem parancsképpen. Mert azt szeretném, ha mindenki olyan lenne, mint én magam, de kinek-kinek saját ajándéka van Istentől: az egyiknek ilyen, a másiknak meg olyan.
A nőtleneknek és az özvegyeknek pedig ezt mondom: Jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. De ha meg nem tartóztatják magukat, lépjenek házasságra; mert jobb dolog megházasodni, mint égni.
Azoknak pedig, akik házasságban élnek, nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy a feleség férjétől el ne váljék, - ha pedig elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki férjével, - és a férfi se bocsássa el feleségét.
A többieknek viszont én mondom, nem az Úr: Ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, és ez kész vele lakni, ne bocsássa el.
Mint munkatársak pedig intünk titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét. - Mert ő mondja:
»Nekem tetsző időben meghallgatlak,
és az üdvösség napján megsegítlek téged«.
Íme, most van a kellő idő; íme, most van az üdvösség napja! - Senkinek se okozunk semmiféle botrányt, hogy ne szidalmazzák a szolgálatunkat; hanem mindenben Isten szolgáiként viselkedünk: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongatásban, verésben, börtönben, zendülés közepette, fáradságban, virrasztásban, böjtölésben, tisztaságban, tudásban, béketűrésben, kedvességben, a Szentlélekben, nem színlelt szeretetben, az igazság igéjében, Isten erejében; jobbról és balról az igazság fegyverzetében, dicsőségben és becstelenségben, gyalázatban és jó hírnévben; mint csábítók és mégis igazmondók; mint ismeretlenek és mégis ismertek; mint halálra váltak és íme, mégis élünk; mint megvertek, de meg nem öltek; mint szomorkodók, és mégis mindig örvendezők; mint szűkölködők, és mégis sokakat gazdagítók; mint akiknek semmijük sincs és mindenük megvan.
Abban az időben Heródes negyedes fejedelem hallotta Jézus hírét, és azt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János, ő támadt fel a halottak közül, ezért működnek benne a csodatévő erők.” Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vetette Heródiás miatt, aki fivérének, Fülöpnek felesége volt. János ugyanis figyelmeztette: „Nem szabad vele élned!” Meg is akarta ölni, de félt a néptől, mert Jánost prófétának tartották. Amikor eljött Heródes születésnapja, Heródiás lánya táncolt a vendégeknek. Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit is kér, megadja neki. A lány, minthogy anyja előre kitanította, így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király elszomorodott, de az esküre és a vendégekre való tekintettel megparancsolta, hogy adják neki oda. Elküldte embereit, és lefejeztette Jánost a börtönben. Fejét elhozták egy tálon, odaadták a lánynak, ő pedig elvitte anyjának. Akkor eljöttek tanítványai, elvitték a testet, és eltemették, aztán elmentek, és hírül adták ezt Jézusnak. A hír hallatára Jézus elhajózott onnan egy elhagyatott helyre, egyedül. A tömeg azonban tudomást szerzett róla, és gyalogszerrel utánament a városokból.
Abban az időben egy farizeus meghívta Jézust, hogy egyék nála. Betért hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. Íme, volt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy a farizeus házában asztalhoz telepedett, alabástromedényben illatos olajat hozott. Megállt hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeivel öntözni kezdte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, csókolgatta a lábát, és megkente az illatos olajjal. Mikor ezt a farizeus házigazda látta, így szólt magában: „Ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle az, aki érinti, hogy bűnös nő.” Jézus ezt válaszolta neki: „Simon, mondanék neked valamit.” Ő pedig mondta: „Mester! Mondd el!” „Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből fizetniük, elengedte mind a kettőnek.” Aztán ezt mondta: „Melyikük fogja jobban szeretni őt?” Simon így válaszolt: „Úgy gondolom, az, akinek többet engedett el.” Ő pedig ezt mondta neki: „Helyesen ítéltél.” Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod-e ezt az asszonyt? Betértem házadba, és nem adtál vizet a lábamra. Ő pedig a könnyeivel öntözte lábamat, és a hajával törölte meg. Csókot sem adtál nekem, ő meg, amióta csak bejött, szüntelenül csókolgatja a lábam. A fejemet sem kented meg olajjal, ő meg a lábamat kente meg illatos olajjal. Ezért mondom neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés bűne bocsáttatik meg, az csak kevéssé szeret.” Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bocsánatot nyernek bűneid.” Erre az asztaltársak ezt kezdték mondogatni magukban: „Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?” De ő ismét az asszonyhoz fordult: „A hited megmentett téged. Menj békével!”
Szent Eufémia nagyvértanúnő
Szent Eufémiáról szeptember 16-án emlékezünk meg. A mai napon azt a csodát ünnepeljük meg, ami. 451-ben történt általa a khalkedoni zsinaton. A zsinati atyák felírták egy-egy papírra az igazhitű hitvallás szövegét, és a monofizita hitvallás szövegét. Mindkettőt belehelyezték Eufémia koporsójába és lepecsételték. Három napon át imádkoztak, hogy Isten mutassa meg melyik hitvallás az igaz. Három nap múlva felbontották a koporsót. Az igazhitű hitvallást Eufémia jobb kezében találták, a téves hitvallást pedig a szent vértanúnő lábai alatt.
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR
VISSZA A TETEJÉRE