6. hang

1Kor 10,5-12 (Apostol)

Atyámfiai! Legtöbbjükben nem telt kedve Istennek, hiszen elhullottak a pusztában.
Ez pedig számunkra előképül történt, hogy ne kívánjuk meg mi a rosszat, mint ahogy ők megkívánták. Se bálványimádók ne legyetek, mint némelyek azok közül, amint írva van: »Leült a nép enni és inni, és fölkeltek játszani«. Se ne paráználkodjunk, mint némelyek azok közül paráználkodtak, és elhullottak egy nap huszonháromezren. Se ne kísértsük Krisztust, mint némelyek azok közül kísértették, és elvesztek a kígyók által. Se ne zúgolódjatok, mint némelyek azok közül zúgolódtak, és elvesztek a pusztító által. Ezek pedig előképben történtek velük, de azért írták meg, hogy okuljunk belőlük mi, akikhez az idők vége elközelgett. Aki tehát azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék.

Mt 16,6-12 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!” Azok így tanakodtak egymás között: „Nem hoztunk kenyeret.” Jézus észrevette, és így szólt: „Kishitűek, mit tanakodtok magatok közt, hogy nem hoztatok kenyeret? Még most sem értitek? Talán nem emlékeztek az ötezer embernek adott öt kenyérre, és arra, hogy hány kosárral szedtetek össze? Sem a négyezer embernek adott hét kenyérre, meg hogy hány kosárral szedtetek össze? Miért nem értitek, hogy nem a kenyérről mondtam nektek: óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától?” Akkor megértették, hogy nem a kenyér kovászától óvta őket, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.

Szent Emilián vértanú

A hitehagyott Julián császár idején a miziai Dorosztol városába a kegyetlen Kapitolin került helytartónak, aki bemenve a városba, kikérdezte a lakosokat, hogy van-e közöttük keresztény? Mivel senkiről sem mondták, a helytartó nagy ünnepséget rendezett számukra. Volt akkor ott egy Emilián nevű titkos keresztény, egy vezető pogány ember szolgájáé. A nagy lakomázás alatt kalapáccsal bement a bálványtemplomba, összetörte a bálványszobrokat és mindent, amit ott talált, utána elment. Ezután, aki először ment be a templomba és látta mi történt, jelentette a dolgot a helytartónak. Ő kerestette a tettest, és elfogtak egy mezőről hazajövő embert. Ezt ütlegelni kezdték és vitték a helytartó elé. Emilián akkor kijelentette, hogy Ő volt a tettes. Ezért elfogták, kihallgatták, végül tűzhalálra ítélték. A Duna partján nagy máglyát raktak és a tűzbe dobták a vértanút. A tűz a haját sem perzselte meg. A tűzben imádkozva megpihent az Úrban akkor, amikor már a tűz kialudt, 363-ban.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!