8. hang

1Kor 3,9-17 (Apostol)

Atyámfiai! Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.
Isten nekem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester alapot vetettem; más pedig arra épít. De mindenki ügyeljen, hogyan épít rá. Mert a lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, más alapot senki sem rakhat. Ha pedig valaki az alapra aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, szalmát épít: kinek-kinek a munkája nyilvánvaló lesz; ugyanis az Úr napja megmutatja, mivel az tűzben fog megnyilvánulni, s a tűz majd kipróbálja, hogy kinek-kinek milyen a munkája. Az, akinek munkája, melyet ráépített, megmarad, jutalmat nyer. Az, akinek munkája elég, kárt vall; ő maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által. Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek? Azt pedig, aki az Isten templomát megrontja, megrontja az Isten. Mert Isten temploma szent, s ti vagytok az.

Mt 14,22-34 (Evangélium)

Abban az időben Jézus kényszerítette a tanítványokat, hogy szálljanak bárkába, és menjenek át előtte a túlsó partra, addig ő hazaküldi a sokaságot. Miután hazaküldte a sokaságot, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben besötétedett, és ő ott volt egymagában. A bárka már a tenger közepén volt, miközben hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka, a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a tengeren. Amikor a tanítványok észrevették, hogy a tengeren jár, megrémültek, azt mondták, hogy kísértet, és félelmükben felkiáltottak. Jézus azonban rögtön megszólította őket: „Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek!” Erre Péter így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!” Ő azt mondta: „Jöjj!” Péter kilépett a bárkából, és elindult, hogy Jézushoz menjen a vízen. Az erős szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: „Uram, ments meg!” Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta: „Te kishitű, miért kételkedtél?” Amikor beszálltak a bárkába, a szél nyomban elült. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és azt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!” Miután pedig átkeltek a tengeren, Genezáret földjére értek.

Szent Szilás és apostoltársai

Szent Szilás apostol a jeruzsálemi közösség tekintélyes tagja volt. Az apostoli zsinat után a zsinati határozattal Antiochiába küldték (Ap.Csel 15, 22). Szent Pálnak volt útitársa majd fogolytársa. Korintusban volt püspök, ott is halt meg. A többiek is a 70 apostol közé tartoztak. Szilvánosz Péter és Pál apostolnak volt útitársa, majd a makedóniai Thesszaloniki városának volt püspöke, és a hagyomány szerint sok fáradság után ott is lett a hit vértanúja. Kreszcensz apostol szintén szent Pál munkatársa volt. A 2 Tim. 4, 10-ben azt olvassuk róla, hogy Galáciába ment. Később eljutott Galliába, és Viennába (a mai Bécs) ahol egyik tanítványát, Zakariást szentelte püspökké. Galliába visszatérve Traianus császár alatt szenvedett vértanúságot. Szent Epenetusz pogányból lett keresztény volt Rómában. Valószínűleg Efezusban lett hívővé. Szent Pál Ázsia zsengéjének nevezte (Róm. 16, 6.). Karthágó püspöke volt.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!