1. hang

2Kor 2,3c-15 (Apostol)

Atyámfiai! Meg vagyok győződve mindnyájatokról, hogy az én örömöm mindnyájatok öröme. Hiszen szívemnek nagy szorongatásából és aggodalmából írtam nektek sok könnyhullatás között, nem azért, hogy szomorúságot okozzak nektek, hanem hogy megismerjétek, milyen szeretettel vagyok kiváltképpen irántatok.
Ha pedig valaki szomorúságot okozott, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy ne túlozzak, mindnyájatokat. Elég az ilyennek az a büntetés, amely a többség részéről érte. Most pedig, éppen ellenkezőleg, inkább bocsássatok meg neki és vigasztaljátok meg, hogy a felette nagy bánat valamiképpen meg ne eméssze az ilyet. Éppen ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet. Mert azért is írtam, hogy próbára tegyelek titeket és megtudjam, vajon mindenben engedelmesek vagytok-e? Akinek pedig ti megbocsátotok valamit, annak én is megbocsátok; mert én is, amit megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, értetek tettem Krisztus színe előtt, hogy be ne hálózzon minket a sátán, mert nem ismeretlenek előttünk az ő szándékai.
Amikor Troászba érkeztem Krisztus evangéliumának hirdetésére, bár a kapu nyitva volt előttem az Úrban, nem volt nyugalma lelkemnek, mert nem találtam meg Títusz testvéremet; azért búcsút vettem tőlük, és Makedóniába mentem. De hála legyen Istennek, aki mindig diadalra segít minket Krisztusban, és az ő ismeretének illatát minden helyen elterjeszti általunk. Mert Krisztus jó illata vagyunk az Istenért azok közt, akik üdvözülnek, és azok közt is, akik elvesznek.

Mt 23,13-22 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Ti magatok nem mentek be, és akik be szeretnének jutni, azokat sem engeditek be. Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert fölemésztitek az özvegyek házát, és színlelésből hosszasan imádkoztok, ezért súlyosabb ítélet alá estek. Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Bejártok tengert és szárazföldet, hogy egyetlen áttérőt szerezzetek, ha pedig sikerül, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál. Jaj nektek, vak vezetők, akik azt mondjátok: »Ha valaki a templomra esküszik, az semmi, de ha valaki a templom aranyára, az kötelezi.« Ti esztelenek és vakok! Hát mi nagyobb: az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? Ugyanígy: »Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de ha valaki a rajta levő áldozati ajándékra esküszik, az kötelezi.« Ti esztelenek és vakok! Hát mi nagyobb: az ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? Aki tehát az oltárra esküszik, az oltárra is esküszik, és mindenre, ami csak rajta van. Aki a templomra esküszik, a templomra is esküszik, és arra, aki benne lakik. Aki pedig az égre esküszik, az Isten trónjára esküszik, és arra is, aki azon ül.”

Mk 9,2-9 (Evangélium)

Abban az időben Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost. Csak őket külön fölvitte egy magas hegyre, és átváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, amilyenre földi kelmefestő nem tud fehéríteni. Ekkor megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal. Péter pedig így szólt Jézushoz: „Rabbi! Jó nekünk itt lenni! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem is tudta, mit mond, mert annyira meg voltak ijedve. Ekkor felhő ereszkedett alá, és beárnyékolta őket. A felhőből szózat hangzott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Majd hirtelen körülnéztek, de már senkit sem láttak a közelükben, csak Jézust. A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból.

Szent Dometiosz vértanú

Domét vértanú Perzsiából származott. Az Eufrátesz nyugati partján fekvő Theodoziopoliszban volt szerzetes. A kolostor főnöke diakónussá szenteltette fel. Amikor Dömét észrevette, hogy pappá is akarja szenteltetni, méltatlannak érezte magát. Elment a kolostorból két tanítványával együtt és az Eufráteszen túl, Kirra közelében egy barlangban telepedtek le. Itt az időt böjtben, vezeklésben és éneklésben töltötte, angyalhoz hasonló életet élve. Szenvedélyeit kitartóan öldökölve a hit pajzsával magát megerősítve félelmetesnek mutatkozott az ördögök előtt. Tudomást szerezve életéről, mindenféle hivatásban és állapotban élő emberek keresték fel, hogy lelki szükségleteiket megelégítse. Sok csodát tett, betegeket gyógyított meg, sok bálványimádót térített Krisztus hitére. Amikor a hitehagyott Julián császár azon a vidéken járt, és hallott Dömét atyáról, megparancsolta, hogy kövezzék agyon. Az ítéletet végrehajtók úgy találták, hogy két tanítványával együtt Isten dicséretét éneklik. 363-ban, március 23-án rájuk rohanva kövekkel agyonverték őket.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!