1. hang

2Kor 4,13-18 (Apostol)

Atyámfiai! Mivel a hitnek ugyanaz a lelke van bennünk, mint amiről írva van: »Hittem, azért szóltam«, mi is hiszünk, és azért szólunk. Hiszen tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, minket is fel fog támasztani Jézussal, és veletek együtt elébe állít. Mert minden értetek van, hogy a kegyelem bőséges kiáradása miatt egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Éppen ezért nem csüggedünk el; sőt bár a mi külső emberünk romlásnak indul is, a belső emberünk mégis napról-napra megújul. Ez a mi jelenlegi könnyű szenvedésünk ugyanis a dicsőségnek igen nagy, örök mértékét szerzi meg nekünk, ha nem a látható dolgokra figyelünk, hanem a láthatatlanokra. Mert ami látható, az ideigvaló, ami pedig láthatatlan, örökkévaló.

Mt 24,27-33.42-51 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Amint a villám napkeleten támad, és napnyugatig látszik, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is. Mert ahol a holttest van, oda gyűlnek a keselyűk. Mindjárt e gyötrelmes napok után a Nap elsötétedik, a Hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről, és az egek erői megrendülnek. Akkor majd feltűnik az égen az Emberfia jele, és akkor majd mellét veri a föld minden népe, és látni fogják az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel. Elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik a választottakat a szélrózsa minden irányából, az ég egyik szélétől a másikig. Vegyetek példát a fügefáról! Amikor hajtása már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy már közel van, az ajtóban! Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok! Gondoljatok erre: ha a ház ura tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, bizonyára virrasztana, és nem engedné, hogy házába betörjön. Legyetek hát készen ti is, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok! Ki a hű és okos szolga, akit ura háza népe fölé rendelt, hogy idejében enni adjon nekik? Boldog az a szolga, akit megérkeztekor ura ilyen munkában talál! Bizony, mondom nektek, minden vagyona fölé rendeli. De ha a szolga hitvány, és azt mondja szívében: »Késik jönni az uram«, és ütni-verni kezdi szolgatársait, meg együtt eszik-iszik a részegekkel; ura egy olyan napon jön meg, amikor nem várja, és olyan órában, amikor nem is sejti. Keményen megbünteti, és a képmutatók sorsára juttatja. Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”

Szent Euplosz vértanú

Euplusz a szicíliai Katána városában volt az egyház diakónusa, magával hordta az evangéliumot, és félelem nélkül hirdette az evangéliumot a pogányok között. A hit erejével még a bálványtemplomokat is le tudta rombolni. A kereszténység ellenségei elfogták őt az egyik házban, ahol éppen az evangéliumot olvasta másoknak. Abban mindig a reményben vitték Calvisianus helytartó elé, hogy a kínzások megingatják a diakónus állhatatosságát. Börtönbe vitték, ott éheztették és szomjúsággal gyötörték. Hét napig a börtönben imádkozott, ahol Isten forrást fakasztott neki, hogy szomját olthassa. Másodjára is az ítélőszék elé állították, ahol ismét kereszténynek vallotta magát, őt pedig végül halálra ítélték. Fára függesztették, vaskampókkal szaggatták testét, de ő mindezek között Istenhez fordulva imádkozott és tűrt. A lefejezés előtt időt kért az imádságra. A vesztőhelyen elővette az evangéliumot és Jézus csodáiról olvasott belőle. Lefejezés által nyerte el a vértanúságot 304-ben, augusztus 11-én.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!