3. hang

2Kor 8,16-9,5 (Apostol)

Atyámfiai! Hála legyen Istennek, aki ugyanezt a buzgóságot adta értetek Títusz szívébe, mert elfogadta a felkérést, sőt, mivel buzgósága nagy volt, önszántából ment el hozzátok. Vele küldtük azt a testvért is, aki az evangélium hirdetéséért minden egyházban elismerésnek örvend, sőt mi több, akit az egyházak kísérőnkké is rendeltek ebben a jótékonyságban, melyet az Úr dicsőségére és elszántságunk megmutatására szolgálunk. Így kívánjuk elkerülni azt, hogy valaki minket megrágalmazhasson ezen bőséges adomány miatt, amely gondunkra van bízva; mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is. Velük együtt küldtük pedig azt a testvérünket is, akinek buzgó voltát sok dologban gyakran kipróbáltuk, most pedig még sokkal buzgóbb, irántatok való nagy bizalommal.
Ami Títuszt illeti: ő az én társam és segítőm közöttetek; a testvéreink az egyházak küldöttei, Krisztus dicsősége. Mutassátok meg tehát irántuk szereteteteknek és rólatok való dicsekvésünknek bizonyságát az egyházak színe előtt.
A szentek javára való szolgálatról fölösleges nektek írnom; hiszen ismerem készségeteket, amelyért dicsekszem is veletek a macedónok előtt, hogy Akhája készen áll a múlt esztendő óta, és a ti buzgóságotok igen sokakat föllelkesített. Mindamellett elküldtem a testvéreket, nehogy a veletek való dicsekvésünk ebben az ügyben alaptalannak bizonyuljon, hanem, amint mondtam, készen legyetek. És ha macedónok jönnek velem s titeket készületlenül találnak, szégyent ne valljunk mi - hogy ne mondjam: ti - ebben a dologban. Azért szükségesnek tartottam megkérni a testvéreket, hogy menjenek előre hozzátok, és készítsék elő a megígért adományt, hogy az úgy legyen készen, mint bő áldás, nem mint szűk alamizsna.

Mk 3,13-21 (Evangélium)

Abban az időben fölment Jézus a hegyre, és magához hívta azokat, akiket akart. Azok hozzá mentek. Tizenkettőt rendelt, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket hirdetni az igét. Hatalmat adott nekik a betegségek gyógyítására, és hogy kiűzhessék az ördögöket. Ezt a tizenkettőt rendelte: Simont, akinek a Péter nevet adta, Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket elnevezett Boanergesznek, vagyis a mennydörgés fiainak, továbbá Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánai Simont és az iskarióti Júdást, aki később elárulta. Betértek egy házba, és ismét nagy tömeg gyűlt össze, úgyhogy még evésre sem maradt idejük. Amikor övéi ezt meghallották, mentek, hogy lefogják, mert azt mondták, hogy megháborodott.

Szent Agatonikosz és vértanútársai

Agatonik Nikomédiában élt Makszimián császár idejében. Nemes családból származott és keresztény volt. Igyekezett az embereket elvonni a bálványimádástól és Krisztus fele vezetni. Amikor a császár Eutolmiosz testőrt Pontusz vidékére küldte a keresztények üldözésére, Karpin helységben találta szent Zotikoszt tanítványaival együtt, akik Krisztust hirdették. A tanítványokat kereszthalálra ítélte, Zotikoszt pedig magával vitte. A császár testőre, visszatérve Nikomédiába, talált egy főembert, akit Agatoník oktatott a keresztény hitre. Elfogta mindkettőjüket, és Zotikosszal és más keresztényekkel együtt, akik között volt Theoprepiosz, Akindin és Szeverián, Thrákiába vitte, hogy ott a császár előtt kínoztassa meg őket. Potama közelében Zotikoszt, Theoprepioszt és Akindint halálra ítélte, mert előbbi sebeik miatt nem bírtak tovább menni. Khalkedon környékén halálra ítélte Szeveriánt, aki bátran megvallotta Krisztus hitét, a többieket pedig Bizáncba vitte és egy darabig ott gyötörte őket, végül Szlimbriában a még megmaradtakat utoljára megkínoztatta és karddal lefejeztette. Ez a III. század, végén vagy a IV. század elején történt.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!