4. hang

2Kor 12,10-19 (Apostol)

Atyámfiai! Azért telik kedvem a Krisztusért való erőtlenségben, bántalmazásban, szükségben, üldöztetésben és szorongatásban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.
Ostobává lettem, ti kényszerítettetek rá. Mert nektek kellett volna engem ajánlanotok, ugyanis semmivel sem voltam kisebb azoknál, akik olyan fölötte nagy apostolok, bár semmi sem vagyok; de az én apostoli mivoltom jelei a végtelen türelemben, jelekben, csodákban és hatalmi tettekben nyilvánultak meg közöttetek. Mert miben kaptatok kevesebbet a többi egyházaknál, hacsak nem abban, hogy én magam nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot!
Íme, most harmadszor készülök hozzátok menni, de nem leszek terhetekre. Mert nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket, hiszen nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek. Én pedig igen szívesen áldozok, sőt magam is áldozattá leszek a ti lelketekért. Ha én ennyire szeretlek titeket, kevesebb szeretetre találjak nálatok?
Ám legyen, én nem voltam terhetekre, de mivel ravasz vagyok, csellel fogtalak meg titeket. Behálóztalak-e titeket küldötteim bármelyike által? Megkértem Títuszt, és vele küldtem azt a testvért. Behálózott-e titeket Títusz? Nem jártunk-e egy s ugyanazon lélek szerint? Nem egy s ugyanazon a nyomon?
19Már régóta azt vélitek, hogy mentegetőzünk előttetek? Isten előtt Krisztusban beszélünk; mindez pedig, szeretteim, a ti épülésetekre szolgál.

Mk 4,10-23 (Evangélium)

Abban az időben a tanítványok külön Jézushoz járultak, és a tizenkettővel együtt megkérdezték, mi a magvetőről szóló példabeszéd értelme. Ezt felelte nekik: „Nektek adatott, hogy megismerjétek az Isten országa titkát, a kívülállók azonban mindent példabeszédben kapnak, hogy nézvén nézzenek, de ne lássanak, hallván halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, és bűneik megbocsáttassanak.” Aztán így szólt: „Vajon nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan értitek meg akkor majd az összes példabeszédet? A magvető az igét veti. Akikben útszélre hull az ige, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az elvetett igét. Ugyanígy, akikben köves talajra hull a mag, amikor hallják az igét, örömmel fogadják, de nem ver bennük gyökeret, mert csak a pillanatnak élnek. Ezért ha szorongatás vagy üldözés éri őket az ige miatt, hamar elbotlanak. És mások, akikben a tövisek közé hullik, hallják ugyan az igét, de az e világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi vágy szívükbe hatol, elfojtja az igét, úgyhogy terméketlen marad. Végül, akikben jó földbe hull, azok hallják a tanítást, magukévá is teszik, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros, a harmadik százszoros termést hoz.” Ezután így szólt hozzájuk: „Vajon azért gyújtanak-e lámpát, hogy a véka vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék? Mert nincs elrejtve semmi, amire fény ne derülne, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”

Szent Mózes remete

Mózes Etiópiából származott, és fiatalon egy tekintélyes személy szolgája lett, de miután gyilkosságot követett el, gazdája elűzte. Beállt egy rablóbandába, amelynek tagjai Mózest választották vezetőnek, valószínűleg rendkívüli testi ereje miatt. Ez a csapat válogatás nélkül rabolt és gyilkolt, rettegésben tartva az egyiptomi pusztát. Évekig élt így, az Isten kegyelme azonban megérintette lelkét. Megbánta tetteit, és jelentkezett egy sivatagi monostorba, nyilvános vallomást tett bűneiről, kiállt minden próbát és elvállalt minden vezeklést. Mivel a szerzetesek nem mertek bízni benne, egy magányos cellába vonult vissza, ahol imádkozott és böjtölt. Egyszer volt bandájának négy tagja támadta meg a celláját, Mózes legyőzte őket, és elvitte a monostorhoz, hogy megkérdezze az atyákat, mit tegyen a rablókkal. A szerzetesek szabadon akarták engedni a támadókat, akik inkább bűnbánatot tartottak, és ott maradtak szerzetesnek. Ennek ellenére nehezen szabadult meg szenvedélyei emlékétől, és sokat virrasztott. Éjszakánként a szerzetesek üres edényeit titokban megtöltötte vízzel. Ez meghozta neki a lelki békességet. Szent élete ellenére is előtte voltak korábbi tévelygései és ez nagy alázatosságra nevelte. Részesült az áldozópapság kegyelmében is. Hozzá is sokan fordultak jó tanácsért, lelki utasításért. 400 körül vértanúi halállal fejezte be életét. Megölték a kolostorra támadó rablók.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!