8. hang

Ef 5,33b-6,9 (Apostol)

Atyámfiai! Mindegyiktek úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony meg tisztelje férjét.
Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van rendjén. »Tiszteld apádat és anyádat«; ez az első, ígérettel egybekötött parancs: »hogy jó dolgod legyen és hosszú életű légy a földön«. És ti apák, ne ingereljétek haragra gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben és az Úr intelmével.
Szolgák, engedelmeskedjetek test szerinti uraitoknak félelemmel és remegéssel szívetek egyszerűségében, akárcsak Krisztusnak. Ne látszatra szolgáljatok, mintha emberek tetszését keresnétek, hanem mint Krisztus szolgái, akik szívesen teljesítik Isten akaratát. Készséges akarattal szolgáljatok, mintha az Úrnak tennétek s nem embereknek. Tudjátok, hogy mindenki, ha valami jót tesz, annak jutalmát kapja majd meg az Úrtól, akár szolga, akár szabad.
És ti gazdák, ugyanezt tegyétek velük, hagyjátok a fenyegetőzést, hiszen tudjátok, hogy nekik is, nektek is Uratok van az égben, s nála nincs személyválogatás.

2Kor 4,6-15 (Apostol)

Atyámfiai! Isten, aki azt mondta: »A sötétségből világosság ragyogjon fel«, maga támasztott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán.
Ez a kincsünk pedig cserépedényben van, hogy a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne önmagunknak. Mindenfelől szorongatnak minket, de agyon nem nyomnak; bizonytalanságban vagyunk, de nem esünk kétségbe; üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk; földre terítenek, de el nem veszünk; mindig hordozzuk testünkben Jézus halálát, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkben. Mert minket, akik élünk, szüntelen halálra adnak Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen halandó testünkön. Tehát bennünk a halál munkálkodik, bennetek pedig az élet.
Mivel azo0nban a hitnek ugyanaz a lelke van bennünk, mint amiről írva van: »Hittem, azért szóltam« mi is hiszünk, és azért szólunk. Hiszen tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, minket is fel fog támasztani Jézussal, és veletek együtt elébe állít. Mert minden értetek van, hogy a kegyelem bőséges kiáradása miatt egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.

Lk 4,16-22 (Evangélium)

Abban az időben Jézus Názáretbe ért, ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták neki oda. A könyvtekercset kigöngyölítve arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” Miután összetekerte a könyvtekercset és átadta a szolgának, leült. A zsinagógában minden szem rá szegeződött. Akkor így kezdett el beszélni hozzájuk: „Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a kegyelem igéin, amelyek ajkáról fakadtak.

Szentéletű Kharitón, hitvalló atya

274 körül született Ikoniumban. Jeruzsálemi zarándoklatra indult, de útonállók megtámadták, és egy barlangba vetették. Menekülésért imádkozott, és csoda történt, egy kígyó jelent meg, és a rablók borába bocsátotta mérgét, amitől ők visszatérve meghaltak. Kharitón ott maradt ebben a barlangban a Fárán-völgy szélén, a kincseket szétosztotta és templomokat épített belőle, ő pedig önmegtagadásban élt. Itt csatlakoztak hozzá első tanítványai megalapítván a Fárán lavrát. Amikor már tömegek jártak hozzá elmenekült a Dukasz hegység egyik barlangjába, de ide is tanítványok követték, innen is továbbment, egy megközelíthetetlen Thekoa melletti barlangba, nemsokára itt is új lavra jött létre. Több csodát is véghez vitt, többek között forrásvizet fakasztott. 350 körül halt meg.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!